Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)
A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK MEGTEREMTÉSE 1950–1962
és utasításokat a további teendőket illetően. Hívják fel a járási V. B. vezetőit, hogy hasonlóképpen járjanak el a községi vb-k felé. Az érintett tanácsi és begyűjtési szervek kötelessége, hogy az érvényes rendeletekre támaszkodva határozottan figyelmeztessék a hátralékos termelőket kötelezettségeik teljesítésére és amennyiben ez eredményre nem vezet, velük szemben alkalmazzák a jogszabályok által meghatározott szankciókat. Hasonlóképpen a jogszabályok szerint kell eljárni azokkal az MTSZ-ekkel és tszcs-kel is, akik elmulasztják kötelezettségeik teljesítését. A V. B. elhatározza, hogy prémiumot tűz ki azon járási, vagy városi V. B. vezetők részére, akik f. évi november hó 15-1 állapotnak megfelelően a begyűjtési tervek teljesítésében a legjobb eredményeket tudják felmutatni területükről. A V. B. felhívja a vb-elnökét, hogy a prémium elnyerésének feltételeiről és a prémium nagyságáról a járási és a városi vb-k vezetőit tájékoztassa. A V. B. ezen határozatának egy példányát a Begyűjtési Minisztériumhoz megküldi. Erről jegyzőkönyvi kivonaton értesítést kapnak: a megyei V. B. elnöke, elnökhelyettese és titkára, valamint a Megyei Begyűjtési Hivatal vezetője. Határozat a begyűjtés nagyarányú lemaradása miatt — 1956. október 16. Részlet a Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyvéből. CsmL XXIII. Csongrád megyei Tanács V. B. jegyzökönyvek. 1956. III. Felhasznált források: CsmL. XXIII. Csongrád Megyei Tanács jegyzökönyvei 1956. Az 1956. szeptember 1-i tanácsülési anyaghoz készült Beszámoló a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről. Öt oldalas gépelt tisztázat aláírás nélkül. 52 Rákosi Mátyás felmentése az első titkári teendők és a Politikai Bizottsági tagság alól a Magyar Dolgozók Pártja 1956. július 18—21-i ülésén, Farkas Mihály kizárására a központi vezetőségből és a pártból, Kádár Jánosnak a központi vezetőség egyik titkárává választása és a többi határozat némileg csökkentette a belpolitikai feszültséget, de a helyzet kritikus maradt. A pártvezetőség és a kormány bizonytalansága, tétlenkedése miatt alig történt olyan intézkedés, amely egyértelműen bizonyította volna a politika megváltozását. Az egész társadalomra kiterjedő feszültség feloldásához akkor alapvetően három intézkedésre lett volna szükség: az iparimunkások és az összes kiskeresetű értelmiségek és alkalmazottak bérének azonnali és lényeges felemelésére, a kötelező beszolgáltatási rendszer azonnali eltörlésére, s olyan nagyarányú lakásépítési akció megindítására, amely alkalmas lett volna a lakáshelyzet romlásának megállítására. Minderre az ország vdzetöi nem tudták rászánni magukat, s az értékes időt elvesztegették.
