Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK MEGTEREMTÉSE 1950–1962

Súlyos helyzet teremtődött a párton belül is azzal, hogy a revízionizmus, a dogmatizmus és a leninizmus képviselői között nem dölt el egyértelműen a pártvezetés, a pártmunka stílusát, a politikai hibák kijavításának útját érintő vita. A fegyveres ellenforradalmi lázadás kirobbantása, amely egyértelműen tervszerű— politikailag és katonailag is jól megszervezett — akció eredménye volt, szorosan összefüggött a nemzetközi helyzet alakulásával és a belső ellenforradalmi csoportok aktivizálódásával. Újjászerveződtek a volt koalíciós pártok, túlnyomórészt volt jobboldalivezetőik akciói nyomán, s rajtuk kívül számos jobboldali párt is alakult, amelyek mögött általában az illegalitásba vonult nyílt horthysta, ellenforradalmi politikusok álltak. Az országos eseményeket részletesen elemzi az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956 decemberi határozata, majd részletesen bemutatják azok a munkák, amelyek nyomán világosan látni az ellenforradalmi erők bekapcsolódását, az eseményekbe 1956. október 23-a után, a revizionista csoport háttérbe szorítását, majd a hatalom átvételére irányuló kísérletét. A vidéki események számbavétele — hasonlóan az itt közölt Csongrád megyei dokumentumhoz — egyértelműen bizonyítják, hogy a budapesti események olyan ellenforradalmi erők fellépésére adtak lehetőséget vidéken is, amelyek kezdettől fogva a hatalom megragadására törekedtek. ...A párt eredményes harcának, az ország újjáépítésében végzett jó munkájának évei után súlyos hibák keletkeztek. A szocializmus építésének menetében 1949-től kezdődően kialakult Rákosi Mátyás körül a személyi kultusz. Rákosi Mátyás a korábbi években sok jó szolgálatot tett a magyar munkásosztálynak, a magyar nép forradalmi harcainak. A hatalom birtokában azonban Ő és szűk csoportja a pártélet lenini szabályainak félredobásával, a törvényesség megsértésével eltorzította a párt irányvonalát és súlyos károkat okozott a szocializmus ügyének. Mint ismeretes, az iparosítás túlfeszített üteme következtében 1951—52-ben már nem emelkedett, sőt átmenetileg visszaesett a dolgozók életszínvonala. Ez rontotta a párt és a munkásosztály kapcsolatait. Súlyos hibák jelentkeztek az agrárpolitikában és azok lazították a munkás-paraszt szövetséget. Mindezeknek a hibáknak káros következményei a mi megyénkben is éreztették hatásukat. Ide vezethetők vissza a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztésében, a káderkérdésben, az értelmiségi politikában és másutt elkövetett hibák. Mindezek a pártunk által azóta már feltárt és kijavított hibák sok kárt okoztak a szocializmus ügyének, de változtattak azon az alapvető történelmi tényen, hogy a felszabadulás óta eltelt másfél évtized népünk életében a pártvezetésével elért nagyszerű, hatalmas, demokratikus és szocialista vívmányok korszaka volt. A szocializmus építése közben elkövetett hibákat elvileg már feltárta az MDP 1953 júniusi határozatában. A hibák gyökeres kijavítása azonban csak 1956 novemberében és az azt követő időben történt meg. 1956 nyarán a hazai ellenforradalmi erőknek már a revizionisták összeesküvő csoportjából a horthystákig és a nyilasokig terjedő széles körű politikai blokkot