Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

A DUALIZMUS KORA 1867—1918

ingyen adatnak, ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy a megye tulajdonát képező összes épületek eladási árából legkevesebb 40—50 ezer Ft folyik be, akkor bizonyára el fog enyészni a Nagyméltóságú m. kir. Belügyminisztériumnak a f. évi 5381. számú leiratában felmerült azon aggodalma, hogy a Szentesen építeni tervezett megyei székház létesítése által a megyei lakosságra igen nagy költség háramolna, annyivei is inkább, mert a fentebbi építési anyagokat és a megye épületeiből befolyandó pénzértéket legfeljebb 20 000 Ft-tal kelletik majd a megye összes lakosságának pótolnia, mely kiadás, szemben azon előnnyel, melyet Csongrád megye székhelyének Szentes városában leendő áthelyezése a megye közönségének nyújt, és szemben azon hátránynak, mely a székhelynek Szegedre áttétele által a megye lakosságának legnagyobb részére nehezednék, semmi esetre sem olyan terhes, hogy azt Csongrád megye lakossága elviselni képes ne lenne, vagy annak viselésétől visszariadna... Szentesen, 1877. március 9-én Szeged szab. kir. város kérelme a megyeszékhely elnyeréséért. Szentes város beadványa Szeged pályázata ellen. CsmL (SzF) Csongrád Megye Al. iratai (székházépítési iratok 5/1877. A dokumentumot 32 szentesi megyebizottmányi tag írta alá. A kihagyott részben a dokumentum megfogalmazói ismételten kérik a javaslatok elfogadását. ZSILINSZKY MIHÁLY : i. m. 316—323. A székhelyvita kérdéséhez CZIMER KÁROLY: A megyegyűlések vándorlása Csongrád vármegyében. Szeged 1909., SIMA LÁSZLÓ: Csongrád vármegye és Szeged. Szentes 1909., Szentes. Magyar Városok Monográfiája. Szerk.: NAGY IMRE. Bp. 1928. 97—98. deklarál — kihirdet, kinyilvánít 23 Szeged lakossága évszázadokon át küzdött a Tisza áradásai ellen, amelyek különösen a 19. század közepétől jelentettek nagy veszélyt a városra. Ennek oka a nem következetesen végrehajtott szabályozás volt. Az északról gyorsan lefolyó víz az Alföld legmélyebb pontján lévő Szegeden és környékén lelassult és így állandó fenyegetést jelentett. A város 1836-ban árvízvédelmi szerződést kötött a várostól északra elterülő Pallavicini (algyői) uradalommal. A nagybirtok urai azonban nem gondoskodtak a védművek karbantartásáról. Az 1850-es évek második felében a kormány belekényszeritette Szegedet a Csongrádi Alsó Tiszaszabályozási Társulatba, majd a Szeged—Percsorai Tisza-szabályozási Társulatba. A város többszöri tiltakozás ellenére is a társulat költségeiből erején felüli és védett területe mértékét messze meghaladó terheket volt kénytelen vállalni. A város többször is kísérletet tett a társulatból való kilépésre, de a kormány nem engedélyezte azt. Közben a Tisza áradásai (1867, 1870, 1871, 1874, 1875, 1876, 1877) egyre nagyobb veszélyt jelentettek a