Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
ELŐSZÓ
Szó című újság, amely késó'bb az Újjászervezett Szociáldemokrata Párt központi lapja lett. Bár régióink sajátosságaiból, a társadalmi rétegződésből következően az agrárszocialista mozgalmak jelentősebbek voltak, ki kell emelnünk az iparilag fejlettebb Szegeden a 19. század hetvenes éveitől szakmai szervezetekbe tömörülő ipari munkásság küzdelmeit is. Ez a harc az 1890-es évektől, a szociáldemokrata eszmék térhódítása nyomán vált jelentősebbé. A mai megyét alkotó Csanád és Csongrád megyék, valamint a két törvényhatósági jogú város, Szeged és Hódmezővásárhely a szabadságharc leverése után, hasonlóan az ország nagy részéhez, a passzív ellenállás fegyverével küzdött az önkényuralom ellen, az alkotmányos kormányzás visszaállításáért; a régió lakossága a függetlenségi ellenzék fontos bázisát képezte; a kiegyezéssel visszaállított alkotmányosság megóvása céljából részt vállaltak az 1905/1906. évi ún. nemzeti küzdelmekben. Az uralkodó osztály kíméletlenül fellépett az érdekeit veszélyeztető, belső ellenségként kezelt ipari és földmunkásokkal szemben, akiknek helyzete az I. világháború alatt még tovább romlott; ez és az egyre erősebb békevágy, valamint a politikai helyzet érettsége megérlelte a polgári demokratikus forradalom megyénkben" győzelmének feltételeit is. Az őszirózsás forradalomhoz a lakosság szinte minden rétege csatlakozott, a Tanácsköztársaságot elsősorban az MSZDP politikai és a szakszervezetek gazdasági harcaiban megedződött ipari munkások és agrárproletárok, kisebb mértékben a demokratikus értelmiségiek vallották magukénak. A város földrajzi helyzetéből következő nemzetközi fellépés miatt Szegeden csak nagyon rövid ideig (öt napig) tartott a proletárdiktatúra, s a város a francia katonai megszállás oltalma alatt az ellenforradalmi szervezkedés egyik gócpontjává lett. A megye többi helységében azonban a munkások és agrárproletárok hősiesen kitartottak, míg a nemzetközi imperializmus és magyarországi szövetségeseik együttes fellépése fel nem számolta a proletárhatalmat. A megyénk életében fontos szerepet játszó politikusok közül országos hírnévre tett szert Justh Gyula, a darabont kormányban levitézlett Kristóffy József (akit Csanád megye kitagadott), Hermán Ottó és Bakay Nándor, Szeged függetlenségi párti országgyűlési képviselői, Nagy György, a köztársasági mozgalom elindítója, a népbiztos per egyik védőügyvédje, Hock János, a Nemzeti Tanács alelnöke, Csongrád országgyűlési képviselője, Horváth Mihály, történetíró, püspök, 1849. évi miniszter, Mezőfi Vilmos, az Újjászervezett Szociáldemokrata Párt alapítója és titkára, Szegvár országgyűlési képviselője, Sima Ferenc, Tápé és Szentes országgyűlési képviselője, Takács Ferenc, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, majd a Magyarországi Szocialista Párt hódmezővásárhelyi