Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ A Csongrád megye évszázadai című történelmi olvasókönyv második kötete régiónk históriájának azt a hetven évét mutatja be, amikor a mélyreható gazdasági és társadalmi változások a legújabb kornak nevezett történelmi korszakba vezették át a szabadságharcában vesztes országot. Az önkényuralmi rendszer Magyarország teljes politikai elnyomását jelentette, azonban hazánk mégis elindult a kapitalista fejlődés útján. Ebben az időszakban épült ki vidékünkön két fontos vasútvonal, ami mind a mezőgazdaság, mind az ipar továbbfejlődéséhez lehetőséget teremtett, bár az utóbbi mindvégig fejletlenebb maradt. (Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint Csanád megyében a lakosság 10,4%-a, Csongrád megyében 14,5%-a, Hódmezővásárhelyen 13,7%-a, Szegeden pedig 18,8 %-a élt az iparból.) A gazdasági életben végbement átalakulás magával hozta a társadalom polgári átalakulását is, bár megyénkre különösen érvényes, hogy nem ment végbe maradéktalanul a polgári társadalmi viszonyok kiépülése; a megyénkbeli földek jelentős része a nagybirtokosok kezén volt. Sajátosak voltak Szeged földbirtokviszonyai, amelytől viszont eltért Hódmezővásárhely és Szentes több rokon vonást mutató agrárstruktúrája. A kapitalista társadalmi fejlődés területünkön kialakított egy teljesen új társadalmi réteget, a kubikosságot, amely a földnélkülivé lett nincstelenekből alakult ki. Számuk megyénkben különösen Szentesen, Csongrádon, Hódmezővásárhelyen, Mindszenten és Szegváron volt jelentős. A nagy vasútépítési, folyószabályozási munkálatok megszűntével, a gazdasági válságok, az ínségek következtében e réteg helyzete mind nehezebbé vált. Mint a történelem folyamán addig is, a súlyosbodó megélhetési feltételekkel egyre elégedetlenebb nincstelen földmunkások először spontánul, majd korszakunkban új tényezőként, tudatos szervezkedéssel léptek fel helyzetük javítása érdekében. Ezzel egyre nagyobb gondot okoztak az elnyomó apparátusnak. A hatóságok erőszakos fellépése nemegyszer véres összetűzéshez vezetett. Sorsuk jobbra fordítása érdekében sokszor folyamodtak — miként az ipari munkások is — a sztrájk fegyveréhez. A mozgalom országosan ismert alakja volt a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János. Csongrád vármegye akkori székhelyén, Szentesen indult útjára a Szabad