Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

A DUALIZMUS KORA 1867—1918

magyar alföldön lapályos természeténél fogva más hadászati támpont hiányában mindenkor a folyammenetek szolgáltak hadműveleti alapul, mely műveleteknél mindenkor fó'fontossággal bír a biztos átmeneti pontok megszerzése. A bánáti megyék egyrészt a Tisza és Maros folyók, másrészt az erdélyi hegyek által uraltatván, sík részük védelme csakis a két folyóra támaszkodhatik; a szegedi és aradi állandó vasúti hidak által megszereztetett a biztos két pont, melyre az esetleg operáló hadtest két véglete támaszkodhatik, a makói állandó s biztos átkeléssel működő haderők zöme nyerne biztos támpontot. A stratégiai szempont tehát, mely új vonalak építésénél szintén szem előtt tartandó, szerintünk hasonlóan a makó-szőregi vonalat javasolja. V. Az Arad-szőregi vonal fontossága közművelődési szempontból 19. Azok után, melyek a biztos közlekedési eszközök a vasútakról általában s különösen pedig a Csanád megyei vasútról nemzetgazdászati s kereskedelmi szempontból elmondattak, ki sem fog kétkedni, hogy tervezett vonalunk kiépítése az általa átszelt vidék kultúr-haladásával is elválhatatlanul összekötve van.—Amily örvendetes lendület tapasztalható a közoktatás terén ott, hol a vasúti közlekedés jótékonysága a kereskedelem, ipar és földművelés emelése által a közjólétet előmozdítja, éppen oly szomorú a vasút áldásaitól megfosztott vidékek állapota. Nevezetesen egész Csanád s Arad megyének nyugati felében a népnevelés nagyon szomorú állapotban van; a meglevő elemi tanodák a törvény kívánalma s rendeleteinek sem felelvén meg, rossz állapotban vannak, s a törvény által megszabott tanköteles gyermekeknek pedig 50 %-a sem részesül még azon sanyarú oktatásban sem, melyet elemi tanodáink megrendítőleg szomorú állapotukban nyújtani képesek. 20. Még szembetűnőbb a közlekedési eszközök hiányának nyomasztó hatása a népesedési viszonyokra; nem akarjuk az általunk érdekeiben védett egész területnek szomorú képét feltárni, csupán egy példát hozunk fel, mely szomorú, de meglepőleg igazolja a nemzetgazdászat tételeit. Makó, mely Arad után a Maros folyó mentében legszebb jövőre látszik jogosítva, bevétetett ugyan az országos kőutak hálózatába, azonban a Szeged-szebeni országos kőút építésében már 10 év óta alig történt valami, ezen út már az ötvenes években meghaladta Pécskát, azonban az építés itt megállott s évek hosszú során át nem részesült annyi figyelemben, hogy csak Nagylakig is kiépíttetett volna. Ezen körülmény lehetetlenné teszi Makóra nézve, hogy terményeit Aradra szállíthassa; másrészt Szegedtől a még mindig szabályoztatlan Maros és feneketlen rossz utak által van elszigetelve: ez utóbbiakra nézve különösen megjegyezzük,