Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
AZ ÖNKÉNYURALOM KORA 1849—1867
kivált kiteleltetése felől idejében szükséges annál inkább gondoskodni, mert az alacsonyan maradt tengeri szárban, s a esőzés szerencsétlen elmaradásánál fogva hiányozandó tengeri héjban vetett takarmány remények is, fájdalom, meghiúsultak. ... Mi a megyénként a közérdekben is hasznos, de kivált ínség enyhítés tekintetében mielőbbi végrehajtást igénylő közmunkák minőségét és mennyiségét illeti, azokat annál tüzetesebben nyomozgattam, minél nagyobb szükségét láttam mindenféle tekinteteknél fogva annak, hogy a kivált e 3 alföldi megyében oly túlnyomólag számos osztálya e munkához szokott — de különben is erőteljes és szilaj proletariátusnak a lehetőségig folyvást elfoglalva s merényletekre való kényszerültsége eltávolítva legyen. Csongrádban a birtoktalan proletariusok száma 20 450, Csanádban, ide értve a kevés földjeiért igen magas bért fizető teljesen tönkrejutott kertészeket is, 22 462, Békésben 44 696 lélekre számítatnak, kik sem őszi terméssel nem bírván, sem felébe dolgozott tengerijéből kenyeret nem várván, s magát marhájából sem segíthetvén, csak munkabérből élhetnek meg, vagy alamizsnára szorulnak, itt tehát munka, sok munka kell! Kelt Mezó'-Turon, 1863. július 25-én ABONYI ISTVÁN Abonyi István helytartótanácsi tanácsos és királyi biztos jelentése a Helytartótanácshoz a Csongrád, Csanád, Arad és Békés megyéket sújtó ínségről. Részlet. Országos Levéltár, M. kir. Helytartótanács iratai. D 216. III. Közigazgatási második kútfő. 8ja. 47788J58991 \1863. A kimaradt részek Békés és Arad megyei vonatkozásúak. A jelentés egy részét közli: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849—1867. Szerk.: SASHEGYI OSZKÁR. Budapest 1959. 427—429. További dokumentumok 423—426. A nagyalföldi ínséget részletesen tárgyalja többek között ÉRKÖVY ADOLF: AZ 1863. évi aszályosság a Magyar Alföldön. Pest 1865. és GYŐRFFY LAJOS: A nagy ínség 1863-ban. Túrkeve 1932. 12 1865-ben a kiegyezést szentesíteni hivatott országgyűlés képviselőinek megválasztása Csanád megyében is zavargásokhoz vezetett. A neoabszolutizmus alatt a megyei nemesek korábbi pártállásuktólfüggetelnül szinte egyöntetűen nem vállaltak hivatalt. Ez az egység azonban megbomlott, mikor elérhető közelségbe került az alkotmányos kormányzat visszatérése; ekkor újra feléledtek a korábbi politikai irányzatok, s mindegyik saját jelöltjét igyekezett győzelemre segíteni. Céljaik elérésére mindegyik csoport igyekezett minél több szavazót megnyerni. Makó város egyik jelöltje, Návay Tamás, 1848—1849-ben Csanád megye főispánja volt; a másik Faragó Ferenc ügyvéd, Makó polgármestere 1849-ben és 1861-ben.
