Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

AZ ÖNKÉNYURALOM KORA 1849—1867

Méltóságos Báró Főispán Úr! Makó város országgyűlési képviselőjének megválasztására kijelölt határidőn, folyó hó 23. napján megejtett szavaztatás eredménye az lőn, hogy a három követjelöltek közül általános többséget egyik se nyert. Törvény értelméhez képest tehát a legtöbb szavazatot nyert két követjelöltek, úm.: Návay Tamás és Faragó Ferenc urakrai szavazást tegnap délután két óra tájban megkezdettük. Azonban míg a szavazás mint látszott csendesen folytattatott, a városházi nagy teremben összegyülekezve volt választóközönség közt igen nagy rendetlenség ütött ki. Ugyanis Faragó Ferenc úr pártjabeliek beszivárogtatott, szavazattal nem bíró csőcselék nép által gyámolítottan azt kezdték követelni, hogy kit a nép többsége kíván, annak kell a város képviselőjének lenni, s ezen fanatizált sokaság, a Faragó-féle jelvényt fölragadva, partokját mindenféle bachanalis ujjongások s lövöldözések s az ellenpártiak sértegetve fenyegető szavakkal illetése után, bár pártfogoltjuk nélkül a városházi nagy terembe visszatérvén, az ott volt ellenpártbelieket a teremből kiszorította s a színhelyrőli elszéledésre kényszerítette, következésképpen engemet s a velem működő küldöttségi tagokat is. Ennélfogva miután többé a személyes bátorságot, több igen érdemes választók előadásuk szerint is fenntarthatónak nem láttam, a szavazást a törvény szerint rám háramló felelősség súlya alóli menekülhetés tekintetéből felfüggesztendőnek találtuk annak kijelentésével, hogy a szavazás mai nap délelőtti 1/2 10 órára elhalasztatik. A városházához mai nap a kijelölt időben felmenvén, bár Méltóságodnak tegnap bemutatott kérésem folytán közbátorság szempontjából tett intézkedéséből a Cs. k. csendőrséget fölállíttatva tapasztaltam: fent a szavazásra rendelt szobában a legnagyobb rendetlenségnek, panaszolkodásoknak lettem tanújává. Ugyanis a Faragó-féle párt emberei közül többen, jelesen Balku Gyula jegyző, kit midőn tegnap az ellen több oldalról bejelentett izgatástóli óvakodásra figyelmeztettem, elég szemtelen volt az izgatást személye elleni rágalomnak kijelenteni, s azt nekidühödve rám visszautasítani, továbbá Barczán Antal irnok, — bizonyos Mihailovics György, — Vaszil György városi pénztári írnok, mint némelyek említették, T. Kis István és Sonkovics István csizmadia, azon felbőszítő hírt terjesztették a nép közt, hogy az összeírásból a házzal bíró zsellérek törvényellenesen zárattak ki, mert 1861. évben a szavazásra történt összeírásba valamennyien fölvétettek. Ily körülmények közt, mivel a felbőszült néptömeg közt megjelenni a magokat csendesen viselt ellenpártbeliek nem bátorkodtak, de meggyőződésük szerinti szavazásukat szabadon kijelenteni a nyers tömeg túlnyomósága miatt nem bátorkodtak, s mert a kirendelt fegyveres erőben sem láttam feltalálhatónak azon nyugodalmat, mely a szavazás közben megkívántatik: a szavazat jegyzésével fölhagyni ismét kényszerítettnek láttam magamat; és miután e szerint úgy látszott, hogy a nyers tömeg felbőszülteségének lecsillapulására pár napi időköz okvetlenül