Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
AZ ÖNKÉNYURALOM KORA 1849—1867
Áttérve Csanádba Makón s azután Mezőhegyes, Dombegyháza, Bánhegyes Battonya, Tornya vidékein, s a különben oly termékeny nagy pusztáin mindenütt, s mindenben a csongrádihoz hasonló ínséget, a tengerinek igen csekély kivétellel reménytelen állapotát búsan tapasztaltam. A gyönyörű mezó'hegyesi puszta tán sok fasorai s ültetményeinek árnya által védve, zöldebben, üdébben nézett ki, s a roppant kiaszott rónának mintegy oázát képezi, de termése ennek is csekély, a környékbeli határok mind nyomorúk, a tengeriben — itt ott mutatkozó csekély kivétellel — éppoly kevés vagy semmi reményre nyitnak kilátást mint Csongrádban. A nyomtatások eredménye ritkán jutalmazá meg a bevetett maggal a gazdát, jobbadán egy-két véka magot adott egy hold. A dohány, ezen vidékbeli szegénység legfó'bb élelmi forrása, 3—4 rendbeli ültetés, és folyamatos öntözés mellett is még igen csekély, s csak esős időszak esetére nyújt reményt. Fájó részvéttel hagyám el Csanád megyét, Aradba tértem át, ... Ezekhez képest az ínségi tér kiegészítő részeihez sorozandók Csongrádban: Szeged szabad királyi város a déli részen előforduló némely kivételekkel, — Horgos, Kistelek községek —, melyeknek homokos részén azonban mégis tűrhető termés volt, s még talán tengeri is lesz, valamint a Szentes község nagy határának egy kis részin kedvezőbb sors jutott, de Algyő, Sövényháza pusztával, Felgyő, Pusztaszer pusztával, Mindszent, Csongrád (mely a jégtől is sokat szenvedett), Hódmezővásárhely a Gorzsa, Sámson, Kenyere, Szöllős, Mágocs, Derekegyháza nagy pusztákkal, Csany, Tápé és Tés községek átalján az ínség pusztításai alatt szenvednek. Csanádban kiterjed az ínség Makó község nagyobb részére, a lelei pusztával együtt, Földeák, Battonya községekre a kaszaperegi pusztával, ilyenek még: Kevermes a kisiratosi, a dombegyházi, dombiratosi pusztákkal, Kunágota, Göcztelek, s Kupa pusztákkal, M. Kovácsháza Bánhegyessel, Apácza Földvárral, Palota Köveggyel, Nagy- és Kis-Királyhegyessel, Pitvaros, Alberti, Ambrózfalva és Nagymajláthal, Nagy Lak, Apátfalva, Csanád Békával, Sajtény Töviskessel és Tornya községek. ... A fennforgó nehéz körülményekhez képest gondoskodtam az oly mélyen súlytott marhatartás érdekében szükségelt intézkedések felől is minden megyében. Sajnosán kell ugyan bejelentenem, miként a köznép e részben már eddig is igen súlyos veszteségeket szenvedett, mert csak Csanádban a tavalyi vész s az idei aszály okozta ínség által 22 ezer darab marha pusztult el, s a legelő és téli takarmány teljes hiánya által kényszerítve a marha oly példátlan olcsó ároni elvesztegetésére szorul a szegény gazda, hogy a legközelebbi vidéki vásárokon a délceg ökör párja 60—70 Ft, silányabbé 30—40 Ft, fejős tehén 10—15 Ft, heverő marhák, tulkok párja 20—25 Ft, birkáké 1—2 Ft, lovak 4—5 forintjával is keltek széltére, s többnyire távolvidékiek által még Ausztriába és Stájerba is vásároltattak. Mind e mellett azonban még feles marha maradt, melynek legeltetése, s
