Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOMTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG

Földeákot 1729-ben Návay György szerezte meg, és utódai bírták. A lakosok Makóról, Szegedről Mária Terézia idejében pedig Hont és Nógrád megyékből települtek ide. Amikor 1772-ben az urbáriumot bevezették, 19 volt a jobbágytelkek száma, ami 1848-ig 60-ra emelkedett. 1845 tavaszán a Tisza és a Maros árja a község nagyobb részét elpusztította. Návay Károly a magasabban fekvő karabukai majorsági földjét cserébe átengedte a lakosoknak, ahol 1846 tavaszán megkezdték a mostani község telepítését. A földesúr kénytelen volt árvízmentes területet átengedni, mert különben a lakosok elszéledtek volna. Az elpusztult régi községből (a mai Óföldeák) azonban nem ment át mindenki az újba. így két Földeák keletkezett. A régi faluban fennállott a XIV. sz.-ban épült gótikus templom, amelyet, 1758-ban építettek újjá a régi alapon. Az új községben a lakosoknak kellett felépíteni az iskolát, a faluházát, jegyzői lakot és kárpótolni kellett a földesurat az átengedett majorsági épületekért és élőfákért. Az áttelepült község sérelmeivel a nádorhoz fordult. Fönséges Császári Királyi Örökös fő Herceg Nádor Úr! Nagyméltóságú Magyar Királyi helytartó Tanács, Kegyes s Kegyelmes Urak! Tekintetes Nemes Csanád Vármegyében kebelezett Földeák helységünköt Észak felől a Tisza, a déli részről pedig a Maros folyó Vizei az egész Helységünköt Legelőinkkel egyetemben Körül Kerítvén, gyakori vízáradásoknak kitéve vagyunk, amely vízáradások ellenére mind a Két részről, a még múlt 1818-dik esztendőtől fogva a magunk tulajdon Költségeinken a Földes Uraink hozzájárta nélkül 2318 ölből álló töltéseket tsinálánk. Mindezen óriási töltéseinkről való gondoskodásainknak az lévén foganattya, hogy az iszonyú eddigelő haszonvehetetlen Nádos és Gyékényes Rétünk most egészen haszonvehetővé lett. A melyre történvén, hogy a most legközelebb múlt 1844-dik évi augusztus hónap 29-dik napján a fent említett Földeák helységünkben tartatott Tekintetes Úri Szék végzése következtében azon haszonvehetővé lett s több ezer láncokból álló legelőnk (mely Helységünknek az általadáskor a Fenséges Kamarától pótlásul hagyatott) a Megyei Mérnök által újra felmérettetett, s annak a legnagyobb része Návay Földes Uraságainknak által adattatott. A mely úgy is lett. Az említett Návay Földes Uraink, a magok tsedléjeik által, akaratunk ellen ki hasíták, s annak leg szebb javát s leg nagyobb darabját a magok számukra elkülönöztették, amelyet azon üdőtől fogva bírják s használják. A mellett pediglen az is akkoron tudtunkra adattatott vala, hogy a Fönséges Királyi Helytartó Tanács a helybéli földes Gazdáknak egyenként az egész telek után 15 holdakat ígért s engedett, a melyet köszönettel is vettünk. Mi pediglen szegény adó fizető Jobbágyok az azon örökös legelőnk igen csekéllysége miatt Ingó jószágainkat a nagy víz áradásokban hol Hold mező Vásárhelyi, hol a Palotai, vagy Pátfalvai helységek Pusztáin tartani kénteleníttettünk. Mind ezen Legelőink-