Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN
abból fakadt t hogy Ravazdi minden eszközzel igyekezett megakadályozni Kisek költözési szándékát — Kis Gergely nem tétovázott gyűlölt földesurának karóbahúzásakor. Mi, Arad megye alispánja, négy szolgabírája és tizenkét választott esküdtje emlékezetül adjuk, hogy nemes Márta űrnő néhai asszonylaki [Azzonlaka] Ravazdi Péter Özvegye előttünk nyilvánvaló vallomással bizonyította, hogy Kis [Kys] Gergely, tudniillik bánhegyesi [Banhegyesse] Kis Demeter fia saját szájával modta, hogy az említett Ravazdi Pétert egy emberrel maga húzta karóba. Ennek bizonyságára jelen oklevelünket kiadandónak véltük ugyanazon Márta asszony részére. Kelt Aradon a Szent Dénes ünnepe utáni legközelebbi szombaton [okt. 13.] az úr 1515. esztendejében. Arad megye törvényszékének igazolása Ravazdi Péter haláláról. 1515. október 13. Kiadva: ANTONIUS FEKETE NAGY — VICTOR KENÉZ — LADISLAUS SOLYMOSI — GEISA ÉRSZEGI: Monumenta Rusticorum in Hungária Rebbellium Anno MDXIV. Bp. 1978. 264 sz. 367 old. Latin. Blazovich László fordítása. 63 A parasztháború leverése után a nemesség bosszújafőként afelkelő had vezetőire, és elsősorban Dózsa Györgyre terjedt ki. A temesvári vesztőhelyet és a parasztvezér halálát a források hasonló módon írják le. Dózsa levágott fejét valóban Szegedre küldték, azonban nem megfélemlítésül, miként eddig Szerémi leírása alapján vélték (Juhász Gyula versében nemes szándékkal állított emléket a parasztokkal rokonszenvező Pálfi bírónak), hanem barátokhoz, ugyanis Szeged az 1514-es „forró nyár" során mindvégig az uralkodó osztály mellett állt, ami természetes is volt, hiszen ekkor az Alföld leggazdagabb városának mondhatta magát. Istvánffy Miklós túlzó megállapítása szerint 3000 szegedi halász ragadott fegyvert a parasztok ellen. Marino Sanuto olasz szerző is hasonló módon tudósít az eseményekről világkrónikájában. Hogy már így György vereségét teljessé tették, a magyar mágnások összegyülekeztek. Köszönetet mondtak az erdélyi vajdának, hogy megszabadította őket az oroszlán torkából. És nagyon ajánlották magukat örökre az Ő szolgálatába, hogy ha Magyarország magszakadásra jut fejedelem nélkül, akkor téged teszünk királlyá; hogy csak add át nekünk kezünkbe Székely Györgyöt, hogy elpusztítsuk őt kegyetlen halállal, mert nagy romlást tett Magyarországon tűzzel és karddal. — Mondja János vajda: György kegyelmet nyer rokonom, Petrovytt által az én hitem s az ő hite alatt. —Vajda uram, semmi sem lesz a ti lelkiismeretek terhére, csak a mi akaratunk
