Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN

legyen kedves nagyságodnál. — És így különbözőféle beszédekkel könyörögtek. És engedett nekik. Hogy látta vesztét Székely György a gonoszok keze által, így szól: Vajda uram, ne ölj meg, mert jövőre neked sokat szolgálhatok, többet, mint a magyarok egész nemessége, mert állatiasak, és sokat fogsz még tőlük szenvedni. — A vajda György szavaira nem válaszolt. És a hitetlenek megragadták őt, s letették egy földalatti verembe a harmadik napig. A harmadik nap után bírói székbe gyűltek, s maguk elé vezették. És mondta: Kérlek megígért hitedre vajda uram, csak testvéremet ne engedd megölni, mert jobb vitéz, mint én. — A bírák ellenségei voltak. És mondta: Vigyetek Budára, hogy legyen nyilvános ítélet arról, vajon van-e bűnöm vagy nincs. — Mi nem akarjuk. — Odarendeltek fáraókat szénnel és fogókkal, s ezek vasból egy koronát készítettek, nagy tűzbe tették, s fogókkal a tűzből kihúzták. Hogy már jól áttüzesedett, György fejére helyezték. Azt mondják, meg sem mozdult, hanem türelmesen elviselte. És másodszor is rátették a szénre, hogy jó tüzes legyen, s fejére helyezték a koronát. És harmadszor szintén. Ezután a gulyások, azaz a hajdúk, akiket fogságban tartottak, vagy tízen körülvették. Mezítelenre vetkőztették őt, s az említett gulyásokkal felfalatták. És így egy óra alatt felfalták. Mindent békésen elviselt: Ezt szomjúhoztam mindig a pogányoktól a szent kereszt mellett, s íme, most testvéreimtől szenvedtem el. — Második macedóniai György vértanúként csodálták, mert békésen szenvedte el. És szeme láttára testvérét, Székely Gergelyt darabokra vágták, s azután bátyjával Székely Györgygel együtt, akinek ez harmadik büntetése volt, lefejezték Szent Demeter vértanú napján. És György fejét Szegedre küldték, mert ezek csatlakoztak hozzá. A szegediek ereklyének tekintették a fejet, mások azonban gúnyolták. És így neki a mérlegén háromszoros büntetése volt: először a tüzes vaskorona, másodszor, hogy a gulyások fogaikkal marcangolták belső részeit, harmadszor, hogy lefejezték. íme Székely György, jóslatod már beteljesedett akkor, amikor, mialatt a szent keresztet rajta megszentelték, mondta: Jöjjetek utánam, testvéreim, a koronázásra a pogányok ellen és a magyarok hitetlenjei ellen.— És így végezte életét. Dózsa György halálának leírása. 1540-es évek. Kiadva: SZERÉMI: 68—69, Latin. Juhász László fordítása. 64 [Szapolyai] levágatta Dózsa fejét, és vaskoronát tétetve rá, elküldette azt egy Segedinonak nevezett földre, éspedig azért, mert az a föld nagyon kedves volt számára, mivel féltette vagy szerette, hiszen ez [ti. Dózsa] és a felkelés más vezetői nagy rettegést keltettek abban a birodalomban.