Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A NEMESI VÁRMEGYE

Zsigmond királynak a Szeged és Szőreg közötti határ kiigazítását jóváhagyó oklevele 1411. június28. CsmL. Szeged város titkos levéltára 5. Kiadva (hibásan): REIZNER IV. 22—24. Latin. Az eredeti oklevél alapján fordította: Karácsonyi Béla. Gyála Szegedtől délre helyezkedett el a Tisza bal partján (ma: Dala, Jugoszlávia). Szentiván ma: Tiszasziget és Újszentiván. Szőregen köznemesi családok laktak, közülük az oklevélben is említett Czibak famíliáról kell megemlékeznünk, amelynek különböző ágai majd 200 éven át részbirtokosként éltek Szőregen. Az oklevél elemzését lásd: KARÁCSONYI PÉTER: Szőreg középkori története. In. Szőreg és népe. (Tanulmányok). Szerk.: HEGYI ANDRÁS. Szeged. 1977. 82—86. Szeged I. 380—381. 42 Szeged ,Szentiván és Gyála határának bejárása mintegy „folytatódik" Zsigmond király 1411. július 25-i oklevelében. A változatos domborzatú területeken a felek ezúttal sem tudtak megegyezni, így Fábián mester, a nagyobb kancellária különleges jegyzője, aki az előző határjáráson is részt vett, fogott bírák segítségével vonta meg a határokat. Mi, Zsigmond, Isten kegyelméből római király, mindenkor a birodalom gyarapítója és Magyarország stb. királya jelen oklevelünk tartalmával tudomására hozzuk minden érdekeltnek, hogy midőn híveink — egyfelől Szeged városunk bírája, polgárai és hospesei, másfelől Gyálai István fia Mihály—között ama földek, rétek, nádasok, tavak, halászóhelyek, valamint a Tisza folyó és más haszonvételek felett, amelyek hivatkozott Szeged városunk és a nevezett Mihálynak Gyála és Szentiván nevű birtokai közt terülnek el, illetve találhatók, viszály és perlekedés támadt, s folyt hosszabb időn keresztül, mígnem a minap felségünk, némely főpapjaink és báróink színe elé került, midőn a magunk és országunk súlyos teendőinek és ügyeinek intézésére velük együtt nevezett Szeged városunkban tartózkodtunk, mi, uralkodói tisztünkből kifolyólag mindkét említett fél fáradságát, vesződségét és kiadásait, amelyek az efféle peres eljárásokkal együtt járnak, megtakarítani óhajtván, hogy ők és leszármazó utódaik pereskedéseikkel felhagyván a szép békességnek örvendezhessenek, nékünk és a szent királyi koronának jobban szolgálhassanak, az említett felek közt vitás földek, rétek és bizonyos haszonvételek ilyetén megvizsgálására, bejárására, valamint a nevezett felek jussainak kiigazítására, helyreállítására, elrendezésére, meghatározására, egymástól való elhatárolására és szétválasztására — maguknak a feleknek e tárgyban felségünkhöz intézett alázatos kérése alapján — hívünket, Fábián mester pécsi és pozsonyi kanonokot, nagyobbik kancelláriánk különleges jegyzőjét királyi udvarunkból mint királyi megbízottunkat meghatalmazással kiküldtük; ő a helyszínről visszatérve nekünk úgy referált, hogy a boldog Margit szűz és mártír minapi ünnepe utáni kedden [1411. július 14-én] a fent„