Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A NEMESI VÁRMEGYE

azon tekintetből, hogy maguk a polgárok az előbb emiitett városunkat polgárokkal és lakosokkal gyarapíthassák, házakkal és épületekkel annál jobban díszíthessék, ugyanezen polgárainknak ebben az ügyben hozzánk intézett alázatos könyörgésénél fogva megadtuk és megengedtük ugyanannak a Szeged városunknak és közösségének, hogy miként eddig volt, úgy mostantól ezután is az elkövetkező időben örökké és mindig az Asszonyszállása nevű kun szálláson, annak tartozékaiban és haszonvételeiben, mezein és kaszálóin azt a használatot bírhassák, amelyet eddig bírtak, a mi kunjaink is ugyanazon a szálláson ugyanazt a használatot bírhassák, amit bírtak. Akarjuk azonkívül, hogy mostantól a jövőben az említett szállás helyén egyetlen kun se tartózkodjék, hanem az a mondott városunk és ugyanazon kunjaink használatára legyen mindig pusztaként az említett módon. Továbbá minden más oklevelet, amelyet ugyanazon városunk egykori bírája Miser János még életében, halála után pedig a Beneszálláson lakó Literátus Antal nevű kun ugyanannak a szállásnak adományozását illetőleg maguknak szereztek azért, mert ezt nyilvánvalóan a mi városunk ellen tették, és ezáltal a mi városunk által használt föld nagy részét maguknak birtokolták, megsemmisítjük és erejét vesztettnek nyilvánítjuk. Ezenfelül megadtuk és megengedtük ugyanannak a Szeged városunknak és közösségének, hogy a város mindenütt a kunjaink mezeit és másokat a Duna és a Tisza folyók között szabadon használja, miként szabadon használta Magyarországi régi királyainak, tudniillik a mi elődeinknek az ideje óta, ugyanazoknak a kegyes engedelme folytán, sőt akarjuk, megsemmisítjük, jóváhagyjuk és megengedjük ezen levelünk — melyre titkos pecsétünk függesztetett, amelyet mint Magyarország királya használunk — erejénél és bizonyságánál fogva. Kelt Csanádon, a boldogságos Szűz Mária menybemenetelének ünnepe utáni legközelebbi kedden, (aug. 17.) az Úr ezernégyszázhatvankettedik évében. Mi tehát a mondott Szeged városunk bírája, esküdtjei és egész közössége részéről felségünkhöz terjesztett könyörgést királyi keggyel meghallgatva és megengedve, az előbb érintett nem [vakart], nem törölt és egyetlen részében sem gyanús kiváltságos levelünket ezen kiváltságos levelünkben szóról szóra kisebbítés és nagyobbítás nélkül bennfoglalva és minden abban foglaltat, kikötést és cikkelyt, annyiban, amennyiben ugyanazon szokás szerint és törvényesen lett kiadva, és annak ereje támogatja az igazságot, elfogadjuk, helybenhagyjuk és jóváhagyjuk, azt, és nem kevésbé minden abban foglaltat — nem mondva ellent a Székesfehérvárott koronázásunk idején kiadott dekrétumunknak, amelyben kijelentettük, hogy egy teljes év leforgása alatt néhai fenséges László úrnak, Magyarország királyának, közvetlen elődünknek az okleveleit és a mi koronázásunk előtt kiadott okleveleinket meg kell erősíteni, különben érvénytelenek maradnának — a mi biztos tudomásunk és királyi hatalmunknál fogva a mi előbb említett Szeged városunkra nézve megújítva örök érvényűnek megerősítjük, pótolva minden hiányosságot, ami valaha az említett egy év eltelte miatt keletkezhetett. Sőt inkább akarjuk és királyi tekintélyünk -