Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A NEMESI VÁRMEGYE
nél fogva elrendeljük, hogy ezen kiváltság az előbbírt levelünkkel együtt saját erejében megmaradjon és megtartasson épúgy, mintha az egy év eltelte előtt mutattatott volna be megerősítés végett, jelen levelünk védelme által mások jogai épen tartatnak. Eme dolog emlékére és örökös érvényére adtuk ezen függő és hiteles kettős pecsétünkkel megerősített kiváltságlevelünket. Kelt a mi kedvelt hívünknek, Krisztusban tisztelendő atyának, István bíbornok úrnak, a kalocsai és bácsi egyházak érsekének és ugyanazon Kalocsa hely örökös ispánjának, udvarunk főkancellárjának keze által az úr ezernégyszázhatvankilencedik évében, október idusa előtti nyolcadik napon, uralkodásunk tizenkettedik, koronázásunknak pedig hatodik évében [1469. okt. 8]. Amikor a Krisztusban tisztelendő atyák és urak, János esztergomi, ugyanazon István kalocsai érsek, János váradi és választott egri, az erdélyi szék üresedésében, Oszvald zágrábi, János pécsi, Albert veszprémi, Demeter győri, Vince váci, János csanádi, Tamás nyitrai, Benedek választott és megerősített boszniai, Báthori Miklós választott szerémi, egy másik Miklós választott és megerősített tinnini, a zenggi szék üresedésében, és Miklós modrusi püspökök, Isten egyházait szerencsésen igazgatták, nemkülönben nagyságos Guti Ország [Orzag de Gwth] Mihály Magyarországunk nádora, Dengelegi Pongrác [Pangraz de Dengeleg] János és Monoszlói Csupor [Chwpor de Monozlo] Miklós erdélyi vajdák, gróf Palóci László [de Paloz] országbírónk, Laki Tuz [Thwz de Laak] János Szlavónországunk bánja, Újlaki [de Wylak] Miklós és Maróti [de Maroth] Mátyus macsói bánjaink, az előbb említett dalmáciai és horvátországi, valamint a szörényi bánságok üresedésében, Rozgonyi János tárnokmester, az említett Laki Tuz János ajtónállómester, Bélteki [de Belthwk] Bertalan pohárnokmester, Hédervári [de Hederwara] Miklós asztalnokmester, Szécsi [de Zeech] Miklós lovászmester és Alsólendvai [de Alsolindwa] Miklós pozsonyi ispán és több más, országunk ispánságait és tisztségeit viselők idején. Mátyás király kiváltságlevele a szegedi polgárok számára. 1469. október 8. Kiadva: REIZNER IV. 57—58., 67—69. Latin. Géczi Lajos fordítása. — Szeged város és a kunok kapcsolatára lásd: Szeged I. 460—463. Szeged számára nemcsak a kun puszták egy részére adott szabadalomlevél tehette emlékezetessé az 1469-es esztendőt. Ekkor készült a város nagy- és feltehetően kis pecsétje is. Ebből arra lehet következtetni, hogy a három település összeépülését követően a három közigazgatásilag különálló település az 1460-as évek végén egyesült, és lett egy város.
