Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A NEMESI VÁRMEGYE

Erzsébet, a szegedi Zsellér Péter felesége a megbízott tanúk előtt vallotta a Szent Erzsébet utcából való Lukáccsal, az ugyané városból való Balázs szabóval és szomszédaival együtt, hogy egy éven át nyomorultul összezsugorodott egyik lába. Amint azonban fogadalmat tett a szent atya sírjának meglátogatására, azonnal meggyógyult, és visszanyerte korábbi egészségét. Az igen súlyos sérvtől szenvedő ember meggyógyulása Imrének, a szegedi szűcsnek oly súlyos sérve volt, hogy a házból ki nem mehetett, sem az utca túloldalára át nem mehetett, hacsak be nem kötözte, és fel nem tartotta beleit, amelyek nyomorúságosan a térdéig lógtak le. Fogadalmat tett, hogy amint teheti, elmegy a szent atya sírjához. Amint pedig a fogadalom teljesítésére útnak indult, még útközben tökéletesen meggyógyult, mielőtt a sírhoz ért volna, ahová már örvendezve és egészségesen érkezett meg. Mindezeket sokak előtt elmondta, és sokak előtt esküvel megerősítette. A szörnyű eskórban szenvedő ember A szegedi Bogár László esküvel állította a kijelölt tanúk, a szegedi Dalos Jakab fráter, és az ugyanide való Dul Máté előtt, valamint néhai László özvegye, Ilona előtt, hogy ifjú korától kezdve 40 éven át szörnyű betegségben szenvedett, néha háromszor, máskor néha négyszer, ismét máskor ötször is elesett úgy, hogy néha a kútból, máskor a tűzből kellett kihúzni őt. De hallván a szent atya csodáinak híréről, amely az egész országban elterjedt, fogadalmat tett, hogy fölkeresi a szent atyának sírját Újlakon. Amint ezt megtette, és fogadalmát teljesítette, sohasem bántotta többé ez a betegség, és hálálkodva, egészségesen tért haza. Az egyik oldalára megbénult és egy éven át vérfolyásban szenvedő férfi A Szombathely utcában lakó szegedi Bálint esküt téve állította, hogy egy álló éven át olyan súlyos betegség gyötörte, hogy egyik oldaláról a másikra csak akkor tudott fordulni, ha valaki hengerítette, vitte, felállította és letette. Ezenkívül egy éven át állandó vérfolyásban is szenvedett, és ettől semmiféle gyógyszer sem tudta megszabadítani. Hallván pedig azokról a megdöbbentő csodákról, amelyeket Isten Kapisztránói János érdemeiért végbevitt, és a nép állandó özönléséről a szent újlaki sírjához, fogadalmat tett, hogy fölkeresi a sírt. Mily csodálatos az Isten az ő szolgájában ! A fogadalom letételétől számított harmadik napon oly tökéletesen kigyógyult minden előbb mondott betegségből, hogy senki sem mondta volna, hogy valaha is valami baja lett volna. És ez sokak előtt köztudomású lett Szegeden, amelyet elsősorban megerősítenek a mondott utcában lakó szomszédai, nevezetesen Zajos Kelemen, Csikasz Péter és Samathok István; ezek az ő oldalszomszédai.