Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A NEMESI VÁRMEGYE
A négy éven át beteg és vérfolyásban szenvedő asszony Szegedről, a Szent Péter utcából való Péter özvegye, Katalin a kijelölt tanúk előtt szomszédasszonyával, Celler feleségével, Borbálával esküt téve elmondotta, hogy három éven át súlyos betegen feküdt. Két éven át pedig állandó vérfolyása volt. És már annyira elgyengült, hogy már nem látott, és egészen tönkrement. Ő pedig siralmas sóhajtozással könyörgött a szent atyához, János fráterhez, megígérve, hogy szívesen fölkeresi a boldog sírját és testét; ez után hamarosan megerősödött, és pár nap alatt tökéletesen meggyógyult, megszabadulva minden betegségétől, és nagy buzgósággal teljesítette fogadalmát, elmondva ezt a nagy tömeg előtt, örömében sírva, hálákodva és örvendezve Istennek és az ő szolgájának dicsőségére. Újlak város jegyzőkönyve a Kapisztránói János újlaki sírjánál történt csodákról, (részlet) 1460. A Szegedre, Tápéra, Farkra és Szajánra vonatkozó rész kiadva: BÁLINT SÁNDOR : Szeged reneszánsz kori műveltsége. Bp. 1975. Latin. Hegedűs Antalfordítása. (HEGEDŰS ANTAL : Népélet és jogalkotás a középkori Újlakon. Fórum. Újvidék. 1983.11—13,18.19—20. 39—40. 48. 49). — Újlaki Miklós, később bosnyák király közbenjárására temették el Kapisztránóit birtokán, a virágzó mezővárosban, Újlakon. A város és birtokosa hírének növekedését várta a „híres halottól". A majd 200 évig a török fenyegetésében élő Újlak lakói pedig a törökverő Kapisztránói égi közbenjárását remélték ügyükben, a török elleni harcban azzal a meggyőződéssel, „hogy aki életében a törökök legyőzője volt, az halálában is rettegésük legyen." Már Mátyás király sürgette Kapisztránói szentté avatásának ügyét. A szenttéavatási perben jelentős nyomatékkal szolgáltak a csodatettek, amelyek az illető halála után történtek a hozzá fohászkodás nyomán. Ezért is jegyezhették fel Újlak elöljárói a csodás gyógyulások eseteit, amelyek Kapisztránói sírjánál állítólag történtek. Kapisztránói életére lásd: BÖLCSKEY ÖDÖN: Kapisztránói Szent János élete és kora. I—III. Székesfehérvár 1924. A jegyzőkönyv elemzését Fügedi Erik végezte el. FÜGEDI ERIK: Kapisztránói János csodái. A jegyzőkönyvek társadalomtörténeti tanulságai. Századok. 1977. 5. 847—894. 50 A kunok Duna—Tisza közére telepítése óta igazán sohasem lehetett megvonni a határt a kunok és a szegediek birtokai között, részint a rideg állattartás vándorló- legeltető formája miatt, részint pedig azért, mert a kunok és a szegediek is a király közvetlen alattvalói voltak. A döntést végeredményben a középkor során sohasem hozták meg végérvényesen és pontosan. Az egészen Kecskemét határa alá érő legelőterület fontos szerepet játszott a város gazdasági életében. Ezt a kunok és a város között gyakran fellángoló birtokvita is bizonyítja.
