Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A NEMESI VÁRMEGYE

ki először. Majd pedig a negyven elektor a bírónak és az esküdteknek, akiket mint becsületes és tisztes polgárokat a ti egész közösségtekből bírónak és esküdteknek megválasztottak, a választását elrendezte és lebonyolította, ezeket a szokott és illető módon törvényes bírónak és esküdteknek tekintse, tartsa és tisztelje a ti egész közösségetek. Ezért elrendeljük, hogy ha közületek bárkit is a negyven elektor mellőzésével, jelen levelünk ellenére és azt semmibe véve, éppen ellenkezőleg választ meg közösségetek, az ilyenek ne legyenek bírák, sem esküdtek, ítéleteik vagy rendeleteik semmi erővel vagy jelentősséggel ne bírjanak. Utasítva közösségteket, erősen megparancsoljuk, hogy mostantól kezdve a jövőben rendeletünket tartozzatok a maga erejében megtartani, kegyünk ürügye alatt az elmondottak ügyében mást tenni ne merészeljetek. Kelt Budán, 1412. szeptember 6-án, magyarországi stb. országiásunk 25., római országiásunk 2. évében. Zsigmond király rendelete az alszegedi bíró- és esküdtválasztásról. 1412. szeptember 6. Kiadva: REIZNER IV. 24. Latin. Kristó Gyula fordítása. (OLTVAI 20.) — A középkori városi életre lásd: GRANASZTÓI GYÖRGY: A középkori magyar város. Magyar história. 1980. Az oklevél elemzésére lásd: Szeged I. 414. 44 A megye és Szeged város XV. század közepi gazdasági életére vonatkozó utalásokat találunk Bertrandon de la Brocquiére lovagnak, II. Fülöp burgundi herceg tanácsosának és lovászmesterének útleírásában. A Brocquiére lovag által adott kép megerősíti azokat az adatokat, amelyeket más források tartalmaznak a vidék képéről, gazdaságáról. A tájék legnagyobb városa, Szeged nyílt (falnélküli) város, piacán minden bőven megtalálható, amit a környék terem. A földművelés és a szilaj állattenyésztés a két legfontosabb gazdasági ágazat, de jelentős szerepe van a halászatnak és vadászatnak is, amelyeket főként a rétségi területeken űztek. Az utazó által említett mintegy egy mérföldnyi (3,5 km) hosszú szegedi utca az Alszegedről Felszegedre vezető út lehetett, amely mentén, ha foghíjakkal is, a három település (AI-, Felszeged és Palánk) a XV. század első harmadában összeépülhetett. ... Azután onnan egy Nagybecskerek [beuxqerel] nevű városba értem, mely Rácország [rasce] említett despotájának tulajdonában van. Itt két folyón keresztül hídon mentem át. Onnan egy Óbecse (verchet) nevű városba érkeztem, mely az említett despotáé. Itt egy igen nagy és nagyon mély folyón keltem át, melynek Tisza [tiste] a neve. Innen Szegedre [segading] érkeztem, mely igen nagy, síkföldi város, és az említett Tisza folyó mellett terül el. Eddig egyetlen egy fát sem