Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A NEMESI VÁRMEGYE

láttam, kivéve folyótól körülvett két erdőcskét. Egész utamon, amerre jártam, csak szalmával vagy náddal tüzelnek, mely a folyók mellett vagy a mocsarakban tenyészik. Ez utóbbiakból némely helyen igen nagyok vannak e nagy síkságok között. Itt kenyér helyett lágy lepényt ettek, de ebben sem bővelkedtek. Szeged városának csak egy utcája van, mely — nekem úgy látszott — körülbelül egy mérföldnyi hosszú lehetett. Nagy bőség van itt mindenféle élelemből, különösképpen halból, melyből nagyobbakat semmilyen más folyóból nem láttam kifogni. Itt egy nagy daru- és túzokpiacot láttam. Ezeket a madarakat itt szokásosan vadásszák, de tisztátalanul készítik el és fogyasztják. Ágy kevés van, és amelyek itt vannak, visszataszítók. Szalmán, széllel felfujt bőrzsákokon alszanak, melyek ember hosszúságúak. Ebben a városban bőségesen vannak eladó lovak, és érdekes látvány, ahogyan ezeket zabolázzák és szelídítik, mert mindannyiuk vad. És mondták nekem, hogy itt három—vagy négyezer eladó lovat is lehetne találni, nagyon olcsón, mert tíz magyar forintért nagyon szép lovat lehet kapni. A ferencrendieknek elég szép templomuk van, ahol részt vettem az istentiszteletükön, melyet egy kissé magyaros módon tartanak. A császár, mondták nekem, ezt a várost egy püspöknek adományozta, kit láttam itt, és aki magas erkölcsiségű embernek tűnt föl előttem. Útra keltem az említett Szegedről, és azután egy ... nevű városba érkeztem. Bertrandon de la Brocquiére lovag útleírása. 1433. Az Alföldről szóló rész. Kiadva: PALÁSTI LÁSZLÓ: Bertrandon de la Brocquiére alföldi útleírása. Somogyi—Könyvtári műhely 1983. 4. 231 — 232. Palásti László fordítása. — A Zsigmond király török elleni hadjáratában részt vevő franciák vidékünket érintve tértek haza. Brocquiére Becskerek felől érkezett Szegedre és Kecskeméten át folytatta útját Buda felé. Ha utazónk leírásában néhány túlzó elemtől eltekintünk (pl. állatok nagy száma a szegedi piacon), hiteles képet kapunk a vidékről. Szeged XV. századi topográfiai viszonyaira lásd: Szeged I. 352—357. 45 A XV. században a török egyre veszélyesebben kezdte döngetni az ország déli kapuit. Az agresszív szomszéd elleni támadó háborúk idején a déli megyék lakosságára nagy tehertételek hárultak. A seregek gyülekezésének, a háború szervezésének központja és a támadás kiindulópontja pedig Szeged volt. Nem véletlenül, ugyanis vidékünk a török elleni harc hátországa lett. Szeged kulcsfontosságú szerepéhez központi fekvésén, jó déli kapcsolatain kívül az is hozzájárult, hogy a délvidéken a középkorban Nándorfehérvár és Szeged között nem alakult ki jelentősebb település. Amint az oklevélből is kitűnik, a város vezetőire sok hivatalos feladat hárult a hadjáratok szervezésének munkálataiban, a kereskedőknek, hajósoknak pedig bizonyára jó jövedelemmel járó munkát jelentett a seregek szállítása és élelmezése.