Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A NEMESI VÁRMEGYE

vizei valamint az időszakos vízfolyásokat a főfolyöba vezető árkok, erek és fokok. Hiányzik a vidékről a fa, amely csak a folyók menti galériaerdőkben volt található. Á halászatra és az állattenyésztésre igen alkalmas vidék jelentős haszonvételként, azaz jövedelemforrásként szolgált a birtokosok számára. Mi, Zsigmond, Isten kegyelméből római király, mindenkor a birodalom gyarapítója és Magyarország stb. királya jelen oklevelünk tartalmával tudomására hozzuk minden érdekeltnek, hogy midőn híveink között — nevezetesen egyfelől Benedek fia Imre, János fia Bálint, Czibak [Chybak] fia Mihály fia László fiai: Mihály és János szőregi nemesek, illetve másfelől Szeged városunk bírája, polgárai és hospesei közt — a földek, rétek, nádasok, tavak, halászóhelyek, valamint a Tisza folyó és más haszonvételek felett, amelyek hivatkozott Szeged városunk és a nevezett nemesek Szőreg nevű birtoka közt terülnek el, illetve találhatók, viszály és perlekedés tört ki, s folyt hosszabb időn keresztül, mígnem a minap felségünk, némely főpapjaink és báróink színe elé került, midőn személyünk és országunk súlyos teendőinek és ügyeinek intézésére velük együtt nevezett Szeged nevű városunkban tartózkodtunk, mi, kormányzati érdekünkben hivatalból mindkét említett fél fáradságát, vesződségét és kiadásait, amelyek az efféle eljárásokkal együtt járnak, megtakarítani óhajtván, hogy ők és leszármazó utódaik perlekedéseik zaklatásaitól megszabadulva szép békességnek örvendhessenek, nékünk és a szent királyi koronának jobban szolgálhassanak, az említett felek közt vitás földek, rétek és egyéb felsorolt haszonvételek ilyen értelmű megvizsgálására, a határok bejárására és kiigazítására, valamint a felek jussainak meghatározására, egymástól való elhatárolására és szétválasztására — maguknak a feleknek felségünkhöz intézett alázatos kérése alapján — alábbi híveinket: János mestert, nagyobbik kancelláriánk alkancellárját, a tiszteletre méltó férfiút, Lackfi Dávid mestert, udvari vitézünket, a másik Dávid mestert, a De Albeus Márton fiát, egyébként zólyomi ispánunkat, valamint Fábián mestert, tulajdon nagyobbik kancelláriánk különleges jegyzőjét hivatkozott királyi udvarunkból különleges királyi megbízottainkként kiküldtük. Ők a helyszínről visszatérve nékünk egybehangzólag jelentették, hogy a Keresztelő Szent János születése minapi ünnepét megelőző napon [1411. június 23-án] a mondott felek közt vitás földek, rétek és más haszonvételek területére a nevezett Szeged város és Szőreg birtok határszomszédainak, továbbá a fent felsorolt szőregi nemeseknek valamint nevezett Szeged városunk már említett bírájának, esküdtjeinek, több más polgárának és lakosának a jelenlétében személyesen kiszálltak, és azokat először magának a két félnek az útmutatásával végig bejárták. Ám a felek ezen birtokbejárás és határszemle során mindvégig mindenben ellentétes véleményen voltak, és arra hivatkoztak, hogy a szóbanforgó tényállásra nincs határt igazoló írásos bizonyítékuk. Ezért végül is mindkét fél egyetértésével és jóakaratú beleegyezésével elhatározták a felek határbemutatása során vitásnak maradt földek és más haszonvételek alábbi elválasztását és elkülönítését, és a felek jussait egymástól oly módon