Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A NEMESI VÁRMEGYE
határolták el, hogy először a Tisza mellett északról kiindulva földből két határkezdő jelet készíttettek, az egyiket keletnek, az említett nemesek nevezett szőregi birtoka elhatárolására, a másikat nyugatnak, említett Szeged városunk területének elhatárolására. Ezektől délnek indultak, és átmentek egy országúton, amely a nevezett Szőreg birtok felől idézett Szeged városunkba visz, és egy lapályon egy közös határösvényt jelöltek ki. Innen változatlanul délnek haladva egy nádashoz értek. A nádason áthaladva egy Nagyér nevű halastóhoz jutottak. Itt, a tó szélén, szintén a lapályon hasonlóképpen két határjelet állíttattak. Innen a fentebb mondott f= déli] irányban átkeltek a tavon, és a partnál ugyancsak két határjelet emeltettek. Ezután jó darabig mentek, és ismét egy határjelet készíttettek. Ettől továbbhaladva újabb jelet, majd megint jó darabot menve egy másik jelet. Ettől még mindig a mondott déli iránynak tartva, de már végig valamelyest nyugatnak elhajolva kilyukadtak egy mederhez, melyet a felek magyarul egyetértőleg Syllouzywreveer-nek neveztek. Itt a nevezettek — Szeged nevű városunk és a Szőreg nevű birtok — földjei összeérnek a Szentiván és Gyála nevű birtokok földjeivel. Itt nem messze a medertől, a réti területen két, földből való határjelet emeltek, illetve hordattak össze és állíttattak fel, egyet keletnek, az említett Szőreg birtok elhatárolására, a másikat nyugatnak, illetve kissé északi irányban, nevezett Szeged városunk elhatárolására. Ezzel véget ér a nevezett felek jussait egymástól fenti módon elválasztó határvonal. Miután ez megvolt, mindkét félnek meghatározták a maga jussát, melyet az imént leírt módon egymástól világosan elhatároltak, azt örök jogon és visszavonhatatlan birtokul és tulajdonul nekik meghagyták, illetve átadták anélkül, hogy a megjelentek közül bárki is óvást emelt volna. Miután kiküldötteink most idézett, elkészült jelentését kézhez vettük, és megállapítást nyert, hogy a nevezettek a mondott időpontban kiszálltak az említett felek közt a fentiek értelmében vitatott, felsorolt területekre és más haszonvételekre, azokat a fentebb leírt határok megvonása alapján a felek beleegyezése és jóakaratú helyeslése mellett a fenti módon elkülönítették, mindegyiküknek a maga jussát a fenti határokkal egymástól elválasztottan — egyetlen óvás nélkül — mindörökre meghatározták, meghagyták, illetve átadták, mi is ezen határállításhoz és a nevezett felek jussainak elválasztásához, a nevezett felek javára a fenti módon történt meghatározásához kegyünk dús ajándékaként királyi beleegyezésünket és hozzájárulásunkat adjuk, s a nevezett felek jussait, amelyek nekik a fent leírt határokkal a fenti módon elkülönítetten jutottak és megállapíttattak, meghagyjuk, illetve átadjuk a feleknek, örököseiknek és összes utódaiknak, hogy ugyanolyan elismert jogon őket örökké birtokolhassák és tulajdonukban tarthassák jelen oklevelünk bizonysága és tanúsága alapján, idegen jogok sérelme nélkül. Ennek tanúságául és örök bizonyságául kiadtuk jelen oklevelünket, megerősítve új, kettős függő pecsétünkkel, melyet magyar királyi minőségünkben használunk. Kelt Budán, az említett határok állítása és megállapítása hatodnapján [ június 28-án], az Úr 1411. évében.
