Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A KIRÁLYI VÁRMEGYE

— tetszés szerint — épületet építhessen. Az én épületeimet pedig a fiatalabb fiamnak hagytam örökül. Hasonlóan nekik hagytam örökül a Vértes erdőből való részemet hat erdőőrrel, akik az Ecser nevű faluban laknak, belőlük kettőt, tudniillik Gergelyt és Jaxa-t Izsáknak hagytam örökül. A meghagyott négyet pedig, tudniillik Gergelyt, Bersa-t, Zugud-ot és Miska-t a két kisebbnek, magát Ecser földjét pedig hármuknak közös használatra hagytam örökül. Azután elsősorban Izsák fiamnak hagytam örökül Kereki földjét hét szabadossal, akiknek a neve ez: Nuhu, Tivodor, Mogchu, Rodus, Iba, Mogus és Zereda. Továbbá örökül hagytam ugyanannak a Celum nevű faluból a földet szabadosok nélkül... Tehát Izsák fiamnak hagytam örökül az előbb megnevezett nyolc faluban levő földeket és az ugyanazokon élő harmincöt szabadost, és ezek mellett ugyanannak az Izsáknak három szabadost hagytam Hódról [Houd-ról], akiknek a neve: Kelemen, Pál és Márton fia ... Azután kisebb fiaimnak, Lőrincnek és Jánosnak hagytam örökül Buchud földjét huszonöt szabadossal... Ugyanazoknak Hódról örökül hagytam öt szabadost, akiknek a neve: Chekmez, Salamon [Solomon], Pósa [Pousa], Chobona, Kázmér [Kazmer] ... Ezeket szétosztván Hód földjét megtartottam magamnak [addig], ameddig Isten a földi életemet elnyújtja, a halál után pedig három fiamnak hagyom majd örökül közös használatra. Továbbá megtartottam magamnak harmincöt szabadost, akik közül hetet Vinga földjéről tartottam meg..., Hódról négyet tartottam meg, akiknek a neve: Oth, Gujlianus, Chomoz és Cheguereu ... Továbbá rendelkezem még három [általam] vásárolt faluval, amelyeket nem szándékozom felosztani, hanem úgy döntöttem: megtartom magamnak, a nevük: Guth, Trucman és Miclous, az összes tartozékukkal és a szolgákkal, hogy az utolsó órámban, amiként majd kedvem tartja, szabadon bármelyik fiamnak vagy lányomnak vagy alamizsnául hagyjam. Tehát az említett Miklós ispán Izsák fiával a fent említett végrendelet minden sorát a mi, tudniillik a fehérvári káptalanunk jelenlétében soronként előadván nyájasan és kegyesen kérte, hogy a leírt és elbeszélt végrendeletet az abc rendjében ráírt betűink kettévágásával és pecsétünk erejével erősítsük meg. Mi tehát egyetértve a jogos kéréssel, a végrendelet már említett sorait jelen levelünkkelés az abc [betűinek] kettévágásával másrészt pecsétünkkel örökre megerősítettük. Kelt az üdvösség 1237. évében az [ügyek] kezelése alól felmentett Mihály prépost, Márton éneklő-, Kis Márton őrkanonok és Szilveszter dékán jelenlétében. A Csák nemzetségbeli Miklós ispán végrendelete. 1237. Kiadva: Ó-magyar olvasókönyv. Összeállította: JAKUBOVICH EMIL és PAIS DEZSŐ. Pécs. 1929. 88—92. Latin. Blazovich László fordítása. — Csák Miklós egy évtized alatt négy esetben is végrendelkezett birtokairól, amelyek Fejér-, Sopron-, Csanád-, Temes- és Torontál megyékben helyezkedtek el, mivel a halála után a fiaiközött esetleg kialakuló belháborút el akarta kerülni. Okleveleiből kiderül, hogy a korai feudaliz musra jellemző szórt birtokrendszerű nagybirtokon a mobilitás mindennapos volt. A Csák nem-