Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOMTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG

A csanádi püspökség jövedelme a bérletekből. 1838. CsmL Csanád vm. adószedői iratai. 1838. — Minderre lásd: TÓTH FERENC: Makó hétszáz éve. József Attila Múzeum Makó. 12. A makói zsidók története. Makó, 1929. Csanád Vármegyei Könyvtár 16. sz. 6—9. BOHDANECZKY EDVTN: i. m. 73. Makó az 1740-es években végleg a csanádi püspökség földesurasága alá jutott, 1777-től pedig a földesúri tartozásait az úrbéri rendeletben előírtak szerint rótta le. Azonban tartozásait pénzben megválthatta. Az időről-időre kötött szerződésekből kitűnik, hogy a szolgáltatásokat folyamatosan emelték és a kezdetben pénzben megváltott robotot és a termények utáni dézsmát a püspökség allódiumának (uradalmának) kifejlesztése mértékében fokozatosan természetben követelte leszolgálni. Az egyéb földesúri járandóságokat, az ún. regálékat (korcsma, mészárszék, sörház, vásárok és piacok helypénz-jövedelmei, konyhára való, a malmok stb.) is fokozatosan visszavette. Nem engedte, hogy a város egy összegben váltsa meg és maga kezelje, hanem az uradalom árverésen külön-külön adta bérbe ezeket a jövedelmeket. A jövedelmek elvétele tetemes kárt okozott a városnak. A város körül a kiemelkedő hátakat és a szigeteket kaszálónak adták bérbe. A hátakon kertészségek is alakultak. Legnagyobb volt a két részből álló Kis és Nagy Lelei kertészség, amelyeket makói zsellérek béreltek. A számos kertészség körül 1850 után csak ebből alakult falu — Püspökiele ma Maroslele. Lakói a püspöki uradalomnak váltak napszámos zsellérjeivé. A püspökség a XVIII. sz. második felétől lehetővé tette a zsidók betelepülését, évi bér fizetése ellenében. Külön községet képeztek, és ügyeiket önállóan intézték az uradalom felügyelete alatt. 167 A török kiűzése után a puszta terűleteket a kir. kamara vette birtokába. Csanád megyében a terület egy részét úrbéres jobbágyok vették művelés alá, és a XVIII. sz. 60-as éveire kialakult a mezővárosok (Makó, Nagylak, Battonya és Tornya), és a falvak Apátfalva, Csanád, Palota, Földeák és Sajtény) településhálózat. A felsorolt helységek közül Makó a csanádi püspökség, Földeák a Návayak, Tornya a Marczibányiak úrbéres helysége lett. A többinek földesura a kamara volt. A kincstári birtokok egy részét nemesi birtokosok szerezték meg. II. József alatt több mint 40 000 holdon a mezőhegyesi ménesbirtokot létesítették. Egy másik részét a kamara kertészségek telepítése céljából az 1800-as évek kezdetétőlfőhaszonbérlőknek adta ki. A napóleoni háborúk alatt a kontinentális zárlat következtében fellendült a dohánytermesztés, és az erre a célra szervezett telepek kertészei az úrbéresföldhöz már nem jutott zsellérségből kerültek ki. Csanád megyében 1848—49-ben már huszonkét kertészség létezett. A megye keleti felében 15 a nyugatiban 7. Az előbbiek 1950-től Békés-, az utóbbiak Csongrád megyéhez kerültek. A megye településhálózata ilyenformán kiegészült a kertészközségekkel, amelyek a későbbi községalakulások alapját képezték. így került a mai Csongrád megyébe Pitvaros, Csanádalberti, Ambrózfalva, Nagyér (volt Nagymajláth), Kövegy, Királyhegyes és a Csanád szomszédságában lévő Bökény (Beka), amely különben sohasem lett önálló község, csupán telep. A kertésztelepek lakói csupán bérlők voltak, akiket szerződéseik lejártával el lehetett űzni. Sorsuk így bizonytalan volt. Csanád megyében valamennyi telep között Pitvaros elöljá-