Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A KIRÁLYI VÁRMEGYE

Továbbá, sót az ország közepén ne tartsanak, hanem csak Szalacson és Szegeden és a határvidékeken. Szeged említése az Aranybullában. 1222 Kiadva: Az aranybulla (A hétszázötvenedik évfordulóján). Közzéteszi: ÉRSZEGI GÉZA. Fejér megyei történeti évkönyv 6. Székesfehérvár. 18. Latin. Fordítása Uo. 22. — A só jelentős szerepet játszott Szeged gazdasági életében. Bár a sókereskedelem irányító feladatát királyi tisztviselők látták el, a szállításban tevékenyen részt vehettek a szegediek, ami megkönnyítette az országos kereskedelembe kapcsolódásukat is. A sót szállító szegedi hajósok eljutottak a Tiszán majd a Dunán hajózva a Szerémségbe is, ahonnan útjukban visszafelé a középkorban híres szermségi bort szállították Szegedre, majd innen északra Lengyelország felé. A távolsági kereskedelembe kapcsolódás fellendítette a hajóipart is. Szegeden a középkorban is volt Sóhordó nevű utca. Asópajták az utca végén, a Tisza-partnak a vártól északra eső részén helyezkedtek el. A szegedi sóügyekre lásd: Szeged története I. 246—248. 400—403. 14 Az aranybulla törvényes ereje nem tudta megvédeni az egyházak előjogait az Árpádkori Magyarország legnagyobb kereskedelmi vállalkozásában, a só forgalmazásában. II. András király a beregi egyezményben (1233) a kiközösítéstől tartva jelentős részesedést biztosított az egyházak számára a sókereskedelemben. A későbbiek során az egyház azonban fokozatosan kiszorult a só forgalmazásából, és a XIV. században lassan megszűnt a szerepe a sóügy ékben, helyét a királyi kamarai szervezet foglalta el, és kialakult a hivatásos szállítók tábora. Amint a beregi egyezmény mutatja, Szegednek kulcsszerep jutott az erdélyi só szállításában (kamaraispán is működött itt), de mielőtt a só árusítása királyi monopólium lett, a környékbeli egyházak (Egres, Csanád, Szer) is részesedtek a jövedelemből. ... A só árai pedig ezek: minden egyes tömény mosott sóért fizetni fognak az egyházaknak nyolc márkát, kivéve a jeruzsálemi ispotályosok házát, valamint a kalocsai és bácsi egyházakat, amelyeknek minden töményért tíz márkát fogunk adni, ha az említett kalocsai és bácsi egyházaknak Szegedre [in Zegedyn] vagy azon túlra kell szállítani a sójukat, egyébként csak nyolc márkát fognak kapni... ... Az egyházak pedig saját sójukból a saját használatukra ezen a módon fog' nak megtartani: az egresi apátság [abbacia de Egrus] három töményt, ... a szeri egyház [eccl. de Zeer] 1000 kó'sót, ... a csanádi egyház [eccl. de Cenadiensis] 5000 kősót, ... az esztergomi egyház 2000 kősót, ... ... Az egyházak sóból származó jövedelmeiért, amelyek eddig elvonattak, kivéve a tizedeket, 10 000 márkát fogunk fizetni öt egymást követő éven keresztül ...az első évben a Boldogságos Szűz ünnepén [szept. 8] 1000 márkát fizetünk,