Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A KIRÁLYI VÁRMEGYE

Szent Tamás apostol ünnepén [dec. 21.] újabb 1000 márkát, ezután így tesszük minden évben folyamatosan mindaddig, amíg a mondott 10 ezer márka összeget meg nem fizettük. És ezt az egész összeget a [következőknek] fogjuk kifizetni a mondott határidőkben: a csanádi püspöknek, az egresi [Egriensi] apátságnak vagy azok megbízottainak, ... A beregi egyezmény (részlet). 1233. Kiadva: F. III./2. 321—323. Latin. Géczi Lajos fordítása. Az első és harmadik bekezdés fordítását lásd még: Szöveggyűjtemény 334—339. — A só bányászatának két formáját ismerték. Az egyik: az összefüggő sórétegekből megfelelő nagyságú darabok kivágása, a másik: a sós, agyagos talajból a só kimosása volt. Az utóbbit nevezték mosott vagy vízi sónak. A só mennyiségét a középkorban töményként vagy darabonként számolták. A középkori sókereskedelemre lásd: HÓMAN BÁLINT: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921. PAULINYI OSZKÁR: A sóregálé kialakulása Magyarországon. Századok. 1924. 627—647. Az egresi cisztercita apátságot III. Béla király (1172—1195) alapította 1191 előtt. Nagylaktól keletre, a Maros déli partján feküdt. Lokalizálására lásd: TF I. 855—856. Történetét feldolgozta: JUHÁSZ KOLOMAN: Die Stifté der Chanader Diöcese im Mittelalter. Münster. i. w. 1927. Szeren a Baár-Kalán nem nemzetségi temetkező helye és monostora állt. Feltárt maradványai ma az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban találhatók. Lokalizálásra lásd: TF I. 904 — 905. Történetének legújabb feldolgozása: TROGMAYER OTTÓ—ZOMBORI ISTVÁN: Szer monostorától Pusztaszerig. Bp. 1980. 15 A Váradi Regestrum az 1208—1235 közötti időszakból tartalmazza a sajátosan középkori jogi szokás, az istenitélet egyik változatának, a tüzesvas próbának 389 esetét. A tüzesvas próbát a perlekedő felek közül az alperesnek akkor kellett kiállnia, ha a felperessel nem tudtak megegyezni. A felhevített vas vitele után a sebet bekötötték és lepecsételték. Ha begyógyult, a „vivő" és tábora nyert igazságot, ha nem, rábizonyosodott „isten akarata által" a bűnösség. Biharból és a Váradhoz közeli Arad-, Békés-, és Zaránd megyékből több olyan eset is előfordult, amelyek során a királyi várszervezet irányítói (az ispán, százados, tizedes) valamint a szegényebb elemek (egyszerű várjobbágyok, várnépek) kerültek egymással összeütközésbe egy-egy korábban a várszervezethez tartozott föld miatt. Az is előfordult, hogy közösen védelmezték a várbirtokot egy hatalmát és vagyonát a várszervezet rovására gyarapítani akaró nagybirtokossal szemben. A Váradi Regestrum híven tükrözi a királyi várszervezet és ezzel a királyi vármegye bomlási folyamatát, és azt, hogy az előbbin belül miként indult meg a feudális uralkodó osztály valamint az elnyomottak szétválásának folyamata. Gyér okleveles adatokból lehet következtetni a Csanád és Csongrád megyei királyi várszervezet meglétére. A váradi tüzesvas próba lajstromban vidékünkre vonatkozóan csak bűnügyi eset található.