Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOMTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG

Békés, Csanád és Csongrád egyesített vármegyék Nemesi Közgyűlésének 1790. február 25—26-i jegyzőkönyve. CsmL (SzF) IV. A 2. Ctamissarius = biztos, dicasterium = országos főhivatal, kormányhivatal, princípium = elv, generális = köz-, consiliarius = tanácsos, terminusa=időpontja 146 A török kiűzése után a sónak a Maroson való leszállítása és forgalmazása 1698-ban indult meg. Kirakóhely lett Arad is és Szeged is. Később kisebb mennyiséget Makón is tároltak. A sóhivatalok egyben a kamara pénzügyi szerveivé váltak. A szállítóeszközül szolgáló hajókat Szegeden készítették a Tiszán és a Maroson leúsztatott tutajok fáiból, így vált Szeged a faipar egyik dél-alföldi központjává. A sóhajok irányítását az aradi Só Transzport Tisztség végezte. A hajók felhúzása nehéz feladat volt. A folyók menti települések jobbágyainak kötelességévé tették, hogy egy öl szélességben a fákat és a bokrokat a vontatók útja részére kiirtsák. A kamara a XVIII. század végén a Csanád megyei Sajtény község jobbágyainak kötelességévé tette a sóhajok vontatását úrbéri tartozásaik elengedése fejében. A község lakossága 1810-ben megtagadta a szolgálatot annak rendkívüli súlyossága amiatt. Már korábban a szegedi várban a súlyos bűncselekmények miatt elitélteknek kellett ezt a szolgálatot ellátni. A hajósok munkájukat részletes ,,szolgálati szabályzat" szerint végezték. Ezen többféle szabadságok s jutalmak fejében ellenben Kötelesek lesznek a hajóslegények: Mihelyest Kitavaszodik, s a Maros hajózásra alkalmatos kezd lenni, az Aradi Só Transzport Tisztségnek első parancsolatyára a hajós útra elkészülve Aradon megjelenni, magát az illető Tisztségnél bejelenteni, azon túl pedig a hajót az útra elkészíteni. Hetedmagával való Társaságban egy Sóval illendően megterhelt hajót Aradról Szögedre lebotsájtani, Szögedről pedig a lerakodás után Aradra emberi erővel felhúzatni. Nem tartozik ugyan a Hajöslegény a Kősót a Hajóba be- és onnan a Marosra kihordani, ha mind azonáltal e móddal is pénzt kívánna érdemelni, minden Kősónak beviteléért egy krajcár, úgyszinte annak kihozásáért másik krajcár fizetve lészen. A Hajóslegény otthon ugyan a helybeli Uraság egyszersmind a Hajós Elől járójától fog függeni. Aradon pedig és az Úton a Királyi Transzport Tisztségtől, annak és az ahhoz tartozó egyes Tiszt Uraknak mindenekben engedelmeskedni tartozván. Fizetése egy Mázsa Sónak hajón Szögedig való leszállításáért 12 krajcárnál kevesebb sohasem lészen, egyéb eránt pedig az üdők s más egyébb környülállások