Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A KIRÁLYI VÁRMEGYE
Azt a földet is odaadtam, amely azon folyó környékén fekszik, amelyet Tiszának neveznek, magával a Tisza [tiza] folyóval, amely földön a halászoknak, akik a Tiszában halásznak, Csany [Chonu] nevű faluja van, és ott Jézus Krisztus gyógyító szent keresztjének a tiszteletére emelt plébánia templom áll. Azon a földön pedig a Tisza mindkét oldalán halastavak vannak, amelyeknek nevei: Ostra, Wolue, Sáros tó [Sarustou], Keubi, Haperies, Sulymos [Sulmus], Ecetoua, Filu, Ertue, Nándor-tó [Nándurtou], Ennek a földnek ezek a határai: a Zirega halastó választja el Szent Benedek földjét másoktól. Azután a hegyi Szent Benedek pap földje azon száznagy falujának közelében van, akit Gyecsának [Deucha] neveznek, továbbá Szent Benedek részét a halastótól, amelyet Kereknek mondanak, valamint Márton falujától más sáros halastó választja el. Továbbá bizonyos Mihálytól Uztura az elválasztás jele, a másik halastó a Wolue, amely Szent Benedek területébe is beleér. Továbbá a Hucu folyótól [?], amely a csongrádiakat határolja, amely folyónak a fele része Szent Benedeké. Továbbá a Kun-tó (Cunutou], amely Győvel [Geghi] Szent Benedek részén van a Tisza parton, ahol Szent Benedek területe véget ér. A garamszentbenedeki apátság alapító oklevele (részlet). 1075. Kiadva: R. MARSINA: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I. Bratislava. 1971. 54—58. Latin. Blazovich László fordítása — Az oklevél Csongrád megyére vonatkozó részében fennmaradt helynevek közül ma is tovább él Csany és Győ (A1-, Felgyő) neve. Gyecsa száznagy szereplése a csongrádi királyi várszervezet meglétére utal. A középkori birtokhatárok rögzítésének ismert nehézségeiből fakadóan a legtöbb helynév a mai szemléletnek megfelelően nem lokalizálható kellő pontossággal. A felsorolt fekvőségek java része Csany környékén helyezkedett el, ám néhány minden bizonnyal a Tisza bal partjára esett. Annál inkább, mert Márton faluja talán Kunszentmártonnal a Hucu folyó Ug-gal (Tiszaug környéke) azonosítható. A felsorolt helynevek lokalizálására lásd: HMVT II. 12—13. TF I. 893—900. 10 Az Álmos herceg által alapított, és 1108-ban felszentelt dömösi társaskáptalan egyházának teljes felépítését Álmos herceg fia, II. (Vak) Béla király (1131-1141) fejezte be. Ekkor, 1138-ban összeírta apjának az egyház részére tett adományait, és azokat újábakkal egészítette ki. Az adománybirtokok szerte az országban, defőként Dömös környékén, Somogy és Tolna megyékben, valamint a Körösök és a Tisza vidékén feküdtek. Az alapítólevélből kiderül, hogy a XII. század közepére megyénkben is megszilárdult a feudális gazdálkodás formája és szervezete. A dömösiek szolgálatára kötelezett jobbágyok száznagyságokba (100 család tett ki egy száznagyságot) osztva végezték munkájukat. Az oklevél pontosan rögzítette, kik kerültek azzal a földdel együtt, amin éltek, az egyház tulajdonába. Megtudjuk azt is, hogy a dömösiek
