Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

TÖRÖK VILÁG (Vass Előd) - A TIZENÖTÉVES HÁBORÚTÓL A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG

végső pusztulásra jutattak, úgy hogy a szegedi keresztény népet kivévén a többi helységeknek lakosi a pogány ellenségtől, vagy kardra hányattak, vagy seregenként rabszíjra fűzettek, vagy futásban keresvén menekedéseket, bátorságosabb helyekre teljesen elszéledtek. Eképpen Sz.[ent] Lőrinc városa, Ludas helység a szomszéd falukkal együtt leginkább 1682-dik esztendő táján kietlen pusztákká váltak. Továbbá méltó itt röveden említenek azon városokat és helységeket, melyekben a mi szerzetes atyánkfiai a lelki szolgálatokat fáradhatatlan buzgósággal teljesítették és mint hívséges lelki pásztorok az Isten igéjét nem egyszer életek veszedelmével hirdették; a továbbiakat elhagyván e következendők valának; Szeged városa, Tápé, Sövényháza, Serked, Makó városa, Martonos, Kanizsa, Zenta, Ludas, Szabadka és a t.jpbbi] és valóban, hogy az igazat egyenesen kimondjam —, mind a szegedi, mind a szabadkai dalmaták ezen szegedi klastromban lakos szerzetes atyáinknak tulajdoníthatják, hogy a kegyetlen török pusztítás között mind üdvözítő szent vallásukat, mind életeket épségben megtarthatták, holott a töröknek Magyarországon volt uralma vége felé közelegvén, midőn a pogány ellenség dühössége a legfelsőbb lépcsőkre emelkedett az említett szegény dalmaták, séma nádas rétekben, sem a pusztáknak buckás üregeiben fel nem találhatták menedék helyeket, hanem házi bútoraikkal együtt ezen szegedi konventnak kerített falai közé futamodtak és mintegy hat hónapig a szegedi atyák oltalma alatt menekedtek meg a végső veszélytől... A szeged-alsóvárost ferences rendház krómkás feljegyzése a török 1683. évi bécsi hadjáratának következményeiről. A Libanus havasi alatt illatozó titkos értelmű, rózsa, avagy Nemes Szabad Királyi Mező-Szeged városunk Havi Boldog Asszony tiszteletére szenteltetett Királyi Templomában hajdani időktől olta ájtatos tiszteletben tartatott és Segítő Boldog Asszonyban neveztetett Kegyelmes Képnek történeti lerajzolása, melyet Szeráfikus Szent Ferenc Szerzetebéli és üdvözítőnkről nevezett provinciában levő Alsó-Mező-Szegedi klastromnak régi okleveleiből egybe szerkesztett és az Istenszülő Szűz Nagy Asszonynak ájtatos tisztelőinek lelki vigasztalásokra kiadott P. ORDINÁNSZ KONSTANTIN. Szegeden 1831. 80—83. Magyar. — Egykori leírását mai helyesírással adjuk közre. A szegedi szandzsákban a török kincstár által (kényszer áron) felvásárolt élelmiszerek 1695. évi (1683/84) jegyzéke: FEKETE LAJOS: Die Siyaqat Schrift in der türkischen Finanzverwaltung, Bd. I., Budapest 1955. S. 811. A kézirat 1682-dik esztendő táján időmegjelölést használja, de az időpont helyesen 1683-ra értendő, az ázsiai török és tatárok szegedi megjelenésére. Dalmaták, azaz sokácok már 1619-ben szerepelnek a szegedi török levelekben. A sokácok, akik katolikus délszlávokként ismertek, Bosznia és Dalmácia határvidékéről több csoportban a XVII. században menekültek ide.