Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

HONFOGLALÁS ÉS TÖRZSI ÁLLAM

... Azokban az időkben volt egy főúr Maros városában, név szerint Ajtony, igen nagy hatalmú, akit a görögök szertartása szerint Viddinben kereszteltek meg. Ez nagyon el volt telve vitézségével és hatalmával. Volt neki hét felesége, éppen mert nem követte igazán a keresztény vallást. István királynak egyáltalán nem hódolt, elbizakodva vitézei és nemes urai sokaságában, akiken uralkodott. Betöretlen lovaknak is nagy sokaságát mondta magáénak, azonfelül olyanoknak, amelyeket pásztorai a házaknál őriztek. Végtelen sok nyája is volt, amelyeknek megvoltak a maguk kijelölt pásztorai, ezenkívül birtokai és udvarházai, és a Maroson folyó sószállításoknak is ura volt, s ő állított ennek a folyónak a kikötőibe adószedőket és őröket, és mindent adó alá vetett. Hatalmát a görögöktől kapta, és a fent említett Maros városában monostort építtetett Keresztelő Szent János tiszteletére, abba ő nevezte ki az apátot a szerzetesekkel együtt, azoknak rendje és szertartása szerint. Ennek a férfiúnak ugyanis a Körös folyótól az erdélyi részekig s Viddinig és Szörényig eső föld szolgált, s mindezt hatalma alatt tartotta. Ezért aztán fegyveresek nagy sokaságában bővelkedett, és a királyt igen kevésbe vette... Ajtony államának leírása. A nagyobbik Gellért-legenda. (részlet) XIV. század vége. Kiadva: SRHII. 498 — 490. Latin. Fordítása: Szöveggyűjtemény 361—362. — Ajtony megölésére, uralmának államszerű vonásaira lásd: KULCSÁR PÉTER : A magyar államszervezés néhány problémája. István és Ajtony harca. AUSZ. LTJ. 27—35. KRISTÓ GYULA lokalizálása szerint Ajtony szállásterülete a Marostól északra is kiterjedt, tehát a mai Csongrád megye Tisza-balparti területének egy része Ajtony dominiumához tartozott. (Megjegyzések az ú.n. „pogánylázadások" kora történetéhez. AUSZ XVTI. 8—9.) A honfoglalók és a X—XI. századi magyarság társadalmi berendezésének számos vitatott pontjára lásd: BARTHA ANTAL: AIX—X. századi magyar társadalom. Bp. 1968. GYÖRFFY GYÖRGY: István király és műve. Bp. 1977. DIENES ISTVÁN: Honfoglaló magyarok. Bp. 1972. MESTERHÁZY KÁROLY: Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál. Bp. 1980. KRKTÓ GYULA: Levédi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp. 1980. 5 A magyar feudális állam véres küzdelem eredményeként született meg. A központi hatalommal szembeszegülő törzsfőket Koppánytól Vatáig fegyverrel kellett leverni. E küzdelemben egyik döntő összecsapásra 1028 táján került sor Ajtony és az I. István csapatait vezető Csanád között. A levert törzsi vezér szálláshelyének nagy részét jutalmul a győzedelmeskedő Csanád, a király rokona kapta. így alakult ki Csanád megye, amely kezdetben a Maros mentétől az Al-Dunáig terjedt, miként Ajtony volt szállásterülete. A későbbiek során szakadt ki belőle Arad, Keve, Krassóés Temes megye, de Csanád megyének a nagyobb része a középkorban mindvégig a Marostól délre