Büdszentmihályi Reformátusok Lapja, 1938 (2. évfolyam, 1. szám)
1938-01-01 / 1. szám
Büdszentmihályi Reformátusok Lapja 3 A református keresztyén embernek mi hát a kötelessége és feladata ebben a kérdésben ? Először is pletykát nem csinál, mert ezt tiltja neki Isten törvénye. Másodszor: pletykát nem hord, mert nem engedi meg hivő, becsületes lelke. Ellenben harcol a pletyka ellen és megállítja annak terjedését. Gyülekezetünkben hol itt, hol ott felüti fejét a pletyka és nyomában feltámad a harag, gyűlöltség, növekedik az elégedetlenség, lelkek, családok békessége bomlik fel miatta s az egész gyülekezet egésze érezheti meg egy rosszindulatú pletykának a kihatásait. Jó volna, ha úgy mennél neki az uj esztendőnek, hogy a pletykálkodókat elhallgatatnád a portádon és figyelnél az ige szavára: „Ha a fa élfogy, ki- aluszik a tűz; a ha nincs susárló, megszűnik a háborgás“. (Péld. 26:20) Szeretettel köszönt az uj esztendő első levele végén Testvéred, Az Ige üzenete Textus : Jozsüé 15: 16-19 vers, Minden jónak birtokához csak küzdelem árán lehet eljutni. Olyan igazság ez, melyet a való élet lépten nyomon igazol. Mikor a ószövetségi nép az ui hazához elérkezett, kemény próba várakozott reá. Az ott talált népektől kellett azt elfoglalni. Káleb a Jefunné fia a neki jutott Hebron városából kiűzte azokat, kiket ott talált és elindult Debir lakói ellen. Parancsba adá, hogy aki az ott lakozó népet legyőzve, a várost elfoglalja, az feleségül nyeri leánvát, Aksát. Othniel lett a győztes és igv övé lett a leánv aki a dolgoknak mélyére látó volt. Az örökségül kapott földben nem volt teljes öröme, mert arról gvőző- dött meg, hogv arról hiányzik valami, ami nélkül sivár és bi/on\tálán a jövő. Szűkölködött az a föld kutakban, viz- forrásokban. Azzal a kéréssel kereste fel azért apját, hogy adjon neki viz- forrásokat is, amit az teljesített is. Örökséget nyertünk mi is az Istentől, a mi jóságos Atyánktól Uj esztendőt és telet. Az egyik, az első, életben való maradásunknak áldott hirdetője. A másik az isteni kegyelem bizonyságtétele arról, hogy a megfáradod föld újra időt nyert a jövendőhöz szükséges erők gyűjtésére. Csak az a baj, hogy igen*igen sokan megelégesznek annak az elgondolásával, meghalt az esztendő, megszületett az uj. Itt van a tél, mert máskor is itt volt. Pedig mindegyiket nekünk kell ellátnunk vizforrásokkal, ha azt akarjuk, hogy az uj év kertjében békesség, jóság, kegyesség virágai nyíljanak ; hogy a hó szemfedő, a fagyos rögök alól ne csak a „föld", hanem a „magyar föld" ébredjen fel. Isten kegyelme csak igy jön segitségünkre. Fájdalom, az emberek nagy része megyén, érzés, meggondolás nélkül előre, így az isteni kegyelem is mind távolabb tőle. Ember, keresztyén, magyar. Örökséged, az uj év csak úgy válik javadra, ha tele öntözöd útjait az Isten lángoló, olthatatlan imádatának szived kutjából felbuzgó forrás vizeivel. A téli föld csak úgy lesz a „régen" só- várgott„tavasz" földje, ha nemcsak kiéled, hanem élsz is érte őseid által rád hagyott, tettekben megnyilvánuló szeretettel. Mert az a föld nemcsak a tied, hanem rab magyar testvéreidé is. Üzen az ige! „Adj áldást nekem! Adj nekem vizforrásokat is !“ AJTAY JENŐ Véleményem szerint... Egy uj, állandónak szánt rovatot nyitunk ezen a cimen : „Véleményem szerint"! Szeretnénk, ha ebben a rovatban megszólalnának gyülekezetünk tagjai és vélftnényökft, meglátásaikat, kívánságukat elmondanák. Ez a rovat az egész gyülekezetét munkatársává teszi lapunknak, nmrt mindenki elő<t nyitva áll. A mérték az, hogy minden vélemény építő, hasznos és tanulságos legyen. Ugv Írjunk, hogy Írásunkon keresz'ül egyházunk bástyái erősittessenek és Isten dicsősége növekedjék közöttünk.
