II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1916

Erődi-emlékünnep

6 áldotta; hogy lankadást nem ismerő erőt adott Méltóságodnak, mely szervezett és épített, küzdött és bízott és mely bennünk a nemzetét szerető nagy paedagogns egyéniségének feledhetetlen képét kialakí­totta. E kép hálánk keretébe foglaltan él lelkűnkben s most arra kérjük Méltóságodat, fogadja el ennek viszonzásául tisztelő munka­társai képeinek s a tankerületi tanárvilág aláírásainak e gyűjtemé­nyét. E lapokról a jól végzett munka boldogító emlékezete mellett a tisztelet és ragaszkodás melege sugárzik Méltóságod felé. Hogy e tisztelet Vesta-lángként állandóan égjen e tankerületben, valamennyi középiskola gondoskodott arról, hogy Méltóságod nevével kapcsolat­ban arra érdemes tanulók évről-évre megjutalmaztassanak. Mert forró vágya szivünknek, hogy Méltóságod emlékét e tankerület min­denkor híven őrizze. Legyen áldás minden munkásságán, legyen áldás életén! Fogadja Méltóságod e tankerület igazgatóinak, tanárvilágának és tanuló ifjúságának igaz érzésből fakadó meleg üdvözlését. Az értekezleten jelen levő igazgatók lelkes éljenzésének lecsilla- pultával dr. Erődi Béla a következő beszédet mondotta: Kedves kartársaim és barátaim! Lelkem őszinte melegével hálás köszönetét mondok a mesterien szép és lendületes szavakért, melyekkel kedves barátom és ezen intézetben utódom a ti és az intézetek összes tanárainak nevében üdvözölni szives volt. Az isteni Gondviselés valóban megérnem engedte e 25 esztendős évfordulót. Én azonban jelen visszaemlékezésemben nem kívánok a 25 évnél megállapodni, hanem visszamegyek még 20 évvel, tanári pályám kezdetére. Mint próbaéves tanár, itt, ebben az intézetben kezdettem meg munkásságomat, majd innen léptem át a székes- főváros egyik reáliskolájának kötelékébe. Tíz év múlva pedig az állam szolgálatába lépve, mint a fiumei állami főgimnázium igaz­gatója, majd mint a kolozsvári tankerület főigazgatója működtem a nemzeti kultúra és magyar tanügy terén. Pályám egy új fordulója fűződik ebhez az iskolához, ahol mint a Ferenc József nevelőintézet kormányzóját ért a kinevezés a székesfővárosi tankerület élére. A mai nap pályám harmadik étapeja, midőn főigazgatói állásom 25-ik év­fordulójához értem. Hogy eddig mi mindenen mentem keresztül, mily akadályokkal és nehézségekkel kellett megküzdenem, annak emléke most mind hirtelen feltolni emlékemben. Sok mindent éltem át az ideálért lelkesedő ifjú lélek szárnyalásától a férfi kor vágyain át le egészen az öreg kor resignatiojáig; de elmondhatom, hogy sok jutott ki nekem az örömből, a boldogságból is. Boldog voltam, hogy magyar tanár lehettem. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy mindig

Next

/
Oldalképek
Tartalom