II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1915
Iskolánk és a háború
12 levő családfő szigorát helyettesítő fellépéssel igyekezett rábírni az ifjúságot tanulmányi kötelességeinek pontos teljesítésére. Önkéntelenül is segítségünkre voltak ebben néha a harctérről visszatért volt tanulóink, akik tanáraikat és társaikat meglátogatták s ez utóbbiak meglepetéssel látták tavaly még velük dévajkodó társaiknak a harcok viharaiban megedződött férfias komolyságát és csodálkozva hallgatták mindig szerény megjegyzéseiket saját hősi tetteikről és szenvedéseikről, amelyeknek a mellükön csillogó kitüntetés az ő elbeszéléseiknél sokkal beszédesebb tanúja volt. Az ilyen társalgások sohasem maradtak ifjainkra jótékony hatás nélkül. Mindamellett az előmenetel tekintetében tanulóink iránt az elnézésnek és engedékenységnek olyan mértékét kellett alkalmaznunk, amilyenre a béke éveiben soha szükség nem volt. Visszatekintve iskolánk ez évi munkálkodására, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy nevelői kötelességünket teljes, gyakran megfeszített erővel törekedtünk teljesíteni. A harctéren levő apák megnyugodhattak afelől, hogy gyermekeiknek nevelése ügyét itthon lelkiismeretes kezek intézik. Ezzel legalább közvetve mi is hozzájárultunk egy szemernyivel vitéz hadseregünk harci készségének emeléséhez. Vajha mielőbb megkapnék ezért a jutalmat: az egész emberiségtől annyira óhajtott áldásthozó békét. Dr. Bartha József.
