II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1915
Szölgyémy Ferenc jubileuma
SZŐ LGYÉMY FERENC JUBILEUMA. Intézetünk jelen évét különösen kiemeli más évek sorából az az örvendetes körülmény, hogy szeretett vezetője, Szölgyémy Ferenc m. kir. Ferenc József nevelőintézeti kormányzó és főgimnáziumi igazgató most tölti be tanári működésének harmincadik esztendejét. Szölgyémy Ferenc, aki 1857 jűlius 29-én Esztergomban született s ugyanott végezte középiskolai tanulmányait, a budapesti m. kir. tudományegyetem bölcsészeti karának öt éven át volt hallgatója s a latin és magyar nyelvi és irodalmi szakból ugyanezen főiskolán szerzett tanári oklevéllel két évi magánnevelősködés után az 1886/7. iskolaév elején kezdette meg fényes és eredményekben gazdag tanári pályafutását. Az intézet tanárkara és tanulóit]ósága lelkesedéssel ragadta meg az alkalmat, hogy a háborűokozta nehéz időviszonyok mellett is örömünnepet rendezzen és a lehetőség szerint emlékezetessé tegye a jubileumot. A főgimnázium intim családias ünnepsége május 27-én volt az osztályvizsgálatok befejezése után az intézet dísztermében. Az Izsépy Béla tanár vezetése alatt álló énekkartól lelkesen előadott «Üdvözlő dal» után Pokorny Ernáiméi dr. vallástanár a tanári testület és az ifjúság nevében fehér selyemmel bélelt tokban díszes ezüst babérkoszorút nyújtott át az ünnepeltnek a következő beszéd kíséretében: «Harmincéves babérlugasból néhány ékes levelet egybefűzni jöttünk, hogy örömben ünneplő iskolánk nevében szereíettel megkoszorúzzunk vele egy érdemekben gazdag életet. Ez a babér a magyar oktatás és nevelés köves talaján termett; de azért nemesebb fajta, mint sok más, amely kövérebb földbe mélyeszti gyökereit. A Szentírás mondja: «Akik sokakat igazságra oktatnak, mint a csillagok tündökölni fognak.»1 A feladatának magaslatán álló oktatás és nevelés e legilletékesebb magasztalásának nagy okai vannak. Királyi művészetről van szó, amely fölséges anyaggal dolgozik és dicső célra törekszik. Amit Cornelia, az előkelő római nő mondott, midőn az iskolá1 Dán. 12, 3.
