II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1915
Iskolánk és a háború
11 Iskolánk ifjúsága legnagyobb részben fővárosi lévén, mezőgazda- sági munkálkodásban részt nem vehetett. Biztos tudomásunk van azonban arról, hogy vidékről való tanulóink otthon szüleik és egyéb hozzátartozóik mezőgazdaságában hasznos szolgálatokat teljesítettek. Ez maga is egyik világos bizonyítéka ama felsőbb rendelkezés helyességének, amely a tanulókat a tanév utolsó hónapjában az iskola kötelékéből a szülői ház körébe az idén is visszaeresztette. A társadalomnak és a szülőknek az iskola iránt megszokott viselkedése — legalább a mi iskolánk körzetében — alig változott valamit. Legföljebb talán annyit lehet megállapítanunk, hogy a társadalom érdeklődése valamicskével nagyobb s a szülők látogatása sűrűbb volt. Ez természetes is, hiszen tanulóinkat olykor az iskola padjaiból szinte egyenesen a harctérre szólították. Figyelemre méltó az a jelenség, hogy a hadból hosszabb vagy rövidebb időre visszatérő apák ritkán mulasztották el, hogy az iskolát gyermekeik tanulmányai ügyében meg ne látogatták volna. A háborúnak a mi ifjúságunk vallásos és erkölcsös viseletére nézve nem volt rossz hatásá, sőt talán elmondhatjuk, hogy ilyen irányú érzése mélyebb lett és nemesedett. Ez a jelenség magától érthető, hisz a tanuló úton-útfélen, gyakran saját családjában hallotta és látta az önfeláldozás nagyszerű példáit, tapasztalhatta szenvedő hőseinknek a változhatatlan isteni végzésben való megnyugvását, észlelhette a világháborúnak hazánkra nézve csodálatos fordulatait s mindez azzal a tudattal tölthette el, hogy az emberi nem sorsát Isten keze intézi. E tudat tehát annál jobban felemelhette szivét Istenhez. Nem nyilatkozhatunk már ilyen kedvezően a tanulmányi előmenetel és szorgalom dolgában. Emez általában véve lanyhább volt s a tanároknak a tanulók előmenetelét illetőleg sok elnézést kellett tanúsítaniok. Ez az állapot egészen természetes okokból magyarázható. A háború izgalmai a meglett fért! munkásságára is bénító hatással voltak, főkép kárpáti szorongattatásunk idején. Annál inkább lehangolhatta tehát a fiatal fogékonyabb lelket. Ehhez járul még állandóan a gyarló élelmezési viszonyok miatt való gyöhgébb táplálkozás, mely a nagyvárosi gyermeknek amúgy is elég nagy vérbeli szegénységét még fokozta s ezzel a kitartó munkára még alkalmatlanabbá tette. Nagyon sok szülői házból hiányozván az erős apai kéz, az anyáknak nagyobb arányú elfoglaltsága vagy gyöngesége a tanuló szorgalmát csak lefelé fokozta. Végül azt sem lehet említés nélkül hagynunk, hogy a háborús állapottal velejáró erőszak és durvaság a tanulóknak külső viselkedésében is bizonyos nyerseséget, szilajkodást idézett elő. A tanulásban és a külső viselkedésben nyilvánuló eme hátránynak ellensúlyozója volt a nevelő tanárság, amely legtöbbször szelíd rábeszéléssel, vagy komoly dorgálással, de — ha kellett — a harcban
