II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1912
A cserkészmozgalom pedagógiai és nemzeti jelentősége
6 itt szó — hiszen a jellemnevelésnek leghelyesebb alapja mindenkor a valláserkölcsi alap marad — a cserkészet nem kategorikus imperati- vuszokkal kívánja a jellemnevelést szolgálni, hanem azokkal a pozitív vallási alapon álló erkölcsi elvekkel, melyek a kereszténység fellépése óta már átmentek a köztudatba s amelyek észrevétlenül átgyúrták az egész emberiség gondolatvilágát. A cserkészmozgalom nagy reformmunkáját korunk legkiáltóbb bajainak orvoslásán kezdi meg. Korunkat elsősorban az egyéni megbízhatatlanság jellemzi. Ennek köszönhetjük, hogy ma a szociális problémák egész sorozata vár megoldásra. Megbízható emberekre van tehát szükségünk, kikre bármikor, bárhol lehet számítani. Megbízhatónak pedig az olyan egyén bizonyul, kinek szavaiban és tetteiben nincsen ellenmondás, kinek főerényei az igazmondás, a kötelességtudás, a lelkiismeretesség, a pontosság, a rendszeretet s akiben mindezekhez a kellő akaraterő van meg. A cserkészpedagógia tehát az abszolút egyéni becsületre épít, a becsület uralmát akarja megalapítani; de nem azét a becsületét, mely üres, tartalmatlan jelszavak után futkos, — nem azét a becsületét, mely megelégszik a külső látszat s a külső formák megóvásával, hanem amely a lelkiismeret talajából fakadva a vallás örökérvényű igazságaiból meríti anteuszi erejét. Vissza akarja állítani a becsületszó szentségébe vetett hitet, mely a becsületszóra való megfontolatlan, könnyelmű, gyakran pedig indokolatlan hivatkozás folytán a mai társadalomban nagyon megrendült. S hogy a becsületszó további devalvációjának útját vágja, a cserkésztörvény 1. pontjában a becsületszót a legkomolyabb esküvel egyértelműnek jelenti ki s kimondja, hogy azt a cserkészt, aki hazudik, illetve becsületszavát rábizonyíthatóan csak egyszer is megszegte, mindenkorra ki kell zárni a cserkészek közül. Micsoda perspektívája nyílik itt a javulásnak, ha a cserkészmozgalom szigorúan végre is hajtja ezt a pontot ! Az Aristide- sek és Epaminondasok dicső kora lesz akkor újra ébredőben ! De korunk a megbízhatatlanságon kívül még az önzés, gőg és elbizakodottság' förtelmes triumvirátusának jegyében is áll. Helyes megfigyelést tett Bougaud, a hires lavali püspök, midőn azt írta : «Ha századunk értelmi légkörét elemeznők, legalább is négyötödrész gőgöt találnánk benne». (A kereszténység és korunk. I. 160. lap). De a gőg az önteltség és elbizakodottság szülőanyja és szükségképen a legíék- telenebb egoizmushoz vezet. Az egoizmus leküzdésére azonban legjobb ellenszer az altruizmus ; a cserkészpedagógia tehát ezt hangsúlyozza folyton és nyomatékosan. Tízparancsolatának nem kevesebb, mint hat pontja sürgeti a legnemesebb altruizmust a legkülönbözőbb formákban. Először is a részvétet kelti fel ifjú leventéiben s kötelességükké teszi, hogy ahol kell, siessenek embertársuk segítségére, tekintet nélkül annak nemzetiségére, vallására vagy társadalmi helyzetére. Mintha csak Senecát, a nagy római stoikust hallanék : «Ahol csak ember van,,
