VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914
III. Az év története
19 redukczióval a rendes időben, ők napi négy órával. És itt kellett helynek jutnia több iskola gör. kath. tanulóinak hit' oktatására is. Csak aki ösmeri az iskolai élet folyását, tudja, hogy mit jelent az, ha különböző iskolák tanulói, az 1300'at is meg' haladó tömegben járnak egy helyen. Mindkét iskolának ugyancsak munkát és gondot okozott, hogy a rend és a tisztaság föntartassék. Örömmel állapítjuk meg, hogy sikerült. Barátságos érintkezés idején segített, a hol baj mutatkozott s a békés kultúra munkája egyforma buzgalommal folyt délelőtt és délután. Nemcsak mindenképen mozgalmas és gyakori zökkentő változásokkal teli esztendőt töltöttünk tehát, hanem a rend' kivüli munkák terhéböl is bőven jutott részünk. Győzedelmeskedtünk a halmozódó nehézségek fölött, amennyire csak erőnk megfeszítéséből tellett. Küzdenünk kellett a magunk s a tanítványaink lelki' energiájának föntartásáért. Mert kelbe mondanunk, hogy a háborús izgalmak viharzó napjai erősen igénybe vették tanárt és tanítványt egyaránt. Végtére is, ezekben az időkben elsza' kadni a külvilágtól, elzárkózni az idegizgató hatásoktól nem volt lehetséges; sőt ha lehetséges lett volna, szabad nem lett volna. És mégis ki kellett erőszakolnunk az elmélyedésnek és a gondolkodást konczentráló tanulásnak szükséges óráit. A küzdelem nehezebb része a ható és ébresztő energiára, a tanárra esett. Nagy szükségünk volt a magyar tanári tradb czió erejére, az ideálok olthatatlan szeretetére, a kötelességnek végsőig való teljesítésére és arra az erősen bugyogó forrásra, melyből erőnket merítjük: arra a megingathatatlan tudatra, hogy nem a máért, hanem a holnapért dolgozunk s a mi munkánk eredménye egyik legjelentékenyebb tényezője lesz a nemzet jövőjének. A mi tanári lelkűnkben nemcsak frázis, hanem erős meggyőződés, hogy amilyen a középiskola mun' kája, olyan a nemzetnek jövő intelligencziája; s a kié az ifjúság, azé a jövő. Ez a lelki bizonyosság adott nekünk erőt ezidén is. Ennek köszönhetjük, hogy ha tapasztalt részvétlenség és a meg nem értetés, a méltánylásnak hiánya olykor a csüggedés felé hajtana: tanári energiánk mindannyiszor újjá születik, mikor valami sikerünket látjuk. 2*
