VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1912

II. Az iskolai év története

40

előtte. És e kérdések megoldásának szükségét nemcsak mi, az iskola munkásai érezzük, hanem érzik társadalmunknak mind- azon tényezői, amelyeket az oktatás ügyében a vélemény- nyilvánítás joga illet meg.

Egyesek és testületek, a közgazdaságnak és közmüveit' ségnek hivatalos szervezetei egyre-másra teszik kritika tárgyává a tanítás intézményeit, a közoktatás kérdéseit. Bírálatok hangzanak el, vélemények kerülnek felszínre, javaslatokkal és gyökeres átalakítást sürgető reformokkal állanak elő. Igaz, hogy a bírálatokból gyakran hiányzik a jóindulatú megértés és tárgyilagosság hangja, a vélemények megformálásán ötletszerűség érzik, a javaslatok és reformok egyoldalú és ellentétes irányzatok jelszavai szerint alakulnak, de végeredményben mégis csak nagy okunk lehet az örömre, hogy az iskola a közvélemény érdeklődésének középpontjába került. Mert mi tanárok tudjuk, hogy nincs intézmény, amely annyira rászolgálna és rászorulna az egész nemzet jóindulatú szeretetére és érdeklődésére, mint az iskola. Egy nemzet művelődésének, jövő alakulásának kereteit elsősorban iskolái adják meg. Éppen ez a körülmény, az iskola jelentőségének tudatos átérzése kötelez bennünket arra, hogy az iskola ügyében, amely elsősorban is a mi ügyünk, szavunkat hallassuk.

Tagadhatatlan, hogy az iskola reformját a társadalom, a szülők és a tanárok egyaránt óhajtják. De az iskolai reform kereteinek, irányának és határainak megállapításában egyöntetű felfogás még az iskola munkásainak körében sem alakult ki. Van vélemény, amely az iskola mai szervezetének keretén belül megelégszik némi szükségszerű módosításokkal, kirívóbb hibák megszűntetésével. Más álláspont szerint a középiskola gyökeres átalakítására van szükség, hogy nemzetnevelő hivatásának megfelelhessen és az életre, a társadalomban víharzó nagy küzdelmekre előkészítsen. S talán leginkább érdemel figyelmet az a felfogás, hogy a középiskola reformját nem lehet elszigetelni a többi iskolafajok megreformálásától. A nemzeti művelődés egysége megkívánja, hogy az egymással összefüggő iskolafajok átszervezése egyidöben, egyöntetűen, egységes szempontok alkalmazásával menjen végbe.

Ki dönthetné ma el, hogy a vélemények gondolatokat érlelő küzdelméből melyik fog győztesként felszínre kerülni ? Ki bocsájtkozhatnék ma jóslásokba, hogy a jövő melyik álláspontnak fog igazságot szolgáltatni ? De mindenesetre kultu-