VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1911

V. Az iskolai év története

V.

Az iskolai év története*

Az iskola csak akkor teljesítheti hivatását, ha tudatában van ereje határainak. Ha számol azokkal a külső tényezőkkel, melyek munkájában segíthetik és gátolhatják. Ha nem zár- kózik el ama beismerés előtt, hogy vannak hatások, melyek minden jóakaratát semmivé tehetik, hogy vannak akadályok, melyeken minden igyekezete megtörik.

Ezek közé a hatások és tényezők közé tartozik a köz- élet, vagy mondjuk: közszellem. Ez előtt nem lehet az iskola kapuit bezárni. Ezer nyíláson hatol be a tanításra és neve- lésre szánt termekbe és mikor a növendékek kiözönlenek az utczára, körülfolyja őket mint a levegő és láthatatlan kézzel gyúrja, alakítja a zsenge lelkeket. Ha a közélet tele van hazug' Ságokkal, hiába hirdeti az iskola az igazságot. Ha azok, akik a tömegek élén haladnak, erkölcstelenek, hiába prédikálják a katedráról az erényt és a tisztességet. Vagy ha nem is egészen hiába, legalább is kétes sikerrel. Csak a legkiválóbbak fognak a kétféle hatás között a jobbik felé hajlani. Csak a legjobb hajlamúak fognak tudni a rossz példának ellentállani. Az elméletnél mindég erősebb hatása van a gyakorlatnak. A gyönge ember sohasem a belső értékeket mérlegeli, hanem vakon rohan a siker után, kritika nélkül követi azokat, kik előre jutnak . . . Már pedig a gyöngék, a kritikátlanok, a külső siker után indulók nemcsak künn az életben vannak többségben, hanem az iskola padjai között is.

De az iskola szempontjából még a közszellemnél is fontosabb faktor: a szülői ház! Ez az iskola jobb keze. Segítségével mindent elérhet, nélküle majdnem semmit. Különösen áll ez a nevelés munkájára nézve. Már pedig ez az iskola munkájának felét teszi ki. Bátran mondhatjuk nagyobb felét

i*