VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1911
I. Jánosi Boldizsár
4 csak szűkszavúan felelt; ebből ugyan még a száraz krónikás sem élhet meg. Nehány sornyi adatát szinte duruzsolva fejezi be: „Servus Jóska, (hej, be régen voltam én az!) ezt ugyan elengedtem volna! Igaz, még rossz verseket is írtam valamikor, de erről ne szólj senkinek.“ — Vederemo ! Jánosi Boldizsár 1846. január 7-én Veszprémben született; már 1849-ben másik két testvérével együtt árvaságra jutott, hirtelen halállal múlván ki édesatyja. Özvegy anyja, Kiss Mária, gyermekeivel atyjához költözött, ki Balaton-Kenesén földbirtokos volt. Ez neveltette a három árvát. Négy gymnasiumi osztályt Veszprémben végezett; a veszprémi gymnasium akkor csak négy osztályú volt. Az V—VI. osztályt Székesfehérvárott végezte, 1864-ben belépett a czisztercziták rendjébe, s egy évet Zirczen töltött mint novicius. A VII—Vili. osztályokat Egerben végezte, aztán megint visszakerült Zirczre, ahol egy évig a theologiát tanulta. Theologus korában sokat betegeskedett, mig aztán orvosai javaslatára a cziszterczita rendből kilépett. Kilépése után beiratkozott a budapesti egyetem philosophiai facultására s itt végezte egyetemi tanulmányait. Tanulmányai végeztével az akkor felállított tanárképzőnek egy évig volt ösztöndíjas tagja s 1871—2-ben próbaévre beosztották a budapesti kir. kath. főgyimnasiumhoz, mely akkor még" az Ujvilág-utczában volt elhelyezve. Az 1872—3. iskolai évben ugyanennél a gymnasiumnál Bartal Antalt helyettesítette. Tanári oklevelet 1873-ban nyert a görög nyelvből, mint főtárgyból, a latin nyelvből, mint melléktárgyból. A minisztérium ugyenezen évben nevezte ki őt Bajára rendes tanárnak a kir. kath. főgymnasiumhoz, melyet a czisztercziták átvevén, három évi velöklét után az újvidéki kir. kath. főgymnasiumhoz helyeztetett át. Mint újvidéki tanárt egy időre Fehér Ipoly mellé helyezték Szabadkára. A budapesti VII. kér. állami főgymnasiumhoz 1893-ban nevezte ki a minisztérium, honnan, mint már említettem, 1912- jan. 31-én ment végleges nyugalomba. Mint tanár páratlan szorgalommal és szeretettel mélyedt bele a classicus irodalomba, melynek nem egy művét nyelvünkre is lefordította igazi congeniális avatottsággal. Könyvtára csodás gazdagságban tartalmazza az ókori írókat valamint a középkori latin irodalom számos értékes és ritka termékét; hihetetlen kitartással kutatott föl egy-egy nevezetesebb editiót, melyet aztán végig kiélvezett. Igen kevés ókori classikus iró van, akinek a műveit többször is át ne olvasta volna. Idejét mindig szinte pedáns pontossággal osztotta be s nagyobb részét classicusainak olvasására fordította, akiktől
