VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1911
I. Jánosi Boldizsár
5 ugyan el nem hívogatta őt semmiféle operai vagy színi előadás. Napokig elbuvárkodott egy—egy szokatlan szó vagy szólásmód helyes megállapításán. Tanítványai előtt csodás türelemmel és szelídséggel tárta fel ismereteinek gazdag kincseit; azt hiszem, hosszas tanári működése alatt egy tanítványának sem sikerült őt felbosszantani. Csendes, jóságos működésével nagy eredményeket ért el, szem előtt tartván mindig, hogy „peragit tranquilla potestas, guod violenta nequit“. Kevés tanárt halmoztak még el fellebbvalói akkora dicséretekkel, mint őt, mikor a mi intézetünkhöz pályázott; pedig köztudomású, hogy Fehér Ipoly inkább a szigorúságban, mint a dicséretben volt bőkezű. Két tanár-emberről hallottam a tanárok között sok szót arról, hogy milyen szép sikereket lehet elérni minden heveskedő fellobbanás nélkül; és a két ember Bartal Antal és Jánosi Boldizsár. Annyi bizonyos, hogy a legfőbb paedagiai erény a szeretettel párosult türelem. Amint a lobbanékony száraz tüzelőanyag messzire látszó fényt, kevés ideig tartó meleget ad, a szilárd tölgyfa pedig szelíd fénnyel állandó meleget áraszt : úgy csak a biztos ismeretekkel díszes tanító, emberszeretettel megáldott nevelő éreztetheti állandóan elméjének fényét, szívének melegét. És ha igaz az, hogy a viharkergette futó zápor hamar leszalad a termőföldről s nem egyszer termő földrétegeket is elsodor, mig az enyhe csendes cseppek leszivárognak a szomjas növény gyökeréig s dús virágokban s édes gyümölcsökben bontják ki áldásukat : úgy tesz a fiatal szivekben a nevelői felszínesség és türelmetlenség több kárt mint hasznot; úgv fakaszt a megértő türelem, az enyhet nyújtó szeretet szép műveket, nemes tetteket. Ilyen áldott természetű, emberies, türelmes tanár volt Jánosi Boldizsár. Igen sokan vannak különösen a régi tanárok között, kik mint papnövendékek kezdették pályájukat s*később tértek át a tanári pályára. Amit az egyház bennük veszített, bőségesen visszatérül tanításukban, világfelfogásukban s a tanárságra való rátermettségükben; hisz a két pályának annyi érintkező pontja van; egy parány sem veszhet el abból az erőből, mely a közügynek, az országnak van szentelve. Jánosi Boldizsár számottevő munkásságot fejtett ki az irodalom terén is, és itt is méltó testvére boldogult bátyjának, Jánosi Gusztáv címzetes püspöknek, ki avatott tollú fordítója volt Miltonnak, Tennysonnak, Torquato Tassónak s annyi más angol és francia költőnek és oly szerencsés lehetett, hogy költeményei Arany János Koszoru-jában jelenhettek meg. Boldizsár igen szépen lefordította Homeros mindkét eposzát csengő rímes alexandrinusokban; az Ilias
