VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1911
III. Menandros vígjátékainak töredékeiből
17 rakhatunk össze azokból az apró töredékekből, melyeket a véletlen számunkra megőrzött. Akad köztük a szellemes dialógusnak egy-egy sziporkája, egy kis epikureista filozófia vagy annak gunyolása, egy-egy lírai részlet, egy erkölcsi tartalmú gnóma, itt-ott egész kis zsánerkép (a Menandros-korabeli társadalmi állapotok, bajok és gyarlóságok eleven kis rajza), — kiszakítva egy rabszolga, arisztokrata, parvenü, zsugori, élősdi stb. szerepéből, abból a pompás jellemrajzból, melyet Euripidestől tanult el az ujattikai vígjáték s amely ennek a műfajnak legragyogóbb oldala. Ezekből a töredékekből mutatok be néhányat szabad rimes fordításban. Ember vagy, s így istenedtől Ne kérj bútlan életet 1 Kérd inkább, hogy türelemmel Vértezze föl lelkedet! Mert, hogy többé sose legyen Se gondod, se bánatod, Vagy istenné kéne lenned, Vagy azonnal meghalnod. * Ha balsors ér vagy veszteség, Ne oltsd fel gyásznak köntösét. Ha férfi vagy s helyén eszed : A bajt, csapást föl sem veszed, Nem rántod föl szemöldököd, Magad sírással nem ölöd. Panaszra, jajra nem fakadsz, Higgadt, kemény, erős maradsz. * Ki vagy, mi vagy, ember Ha tudni szeretnéd, Nézz a sírhalmokra, Ha mellettük elmégy. Csak porló csontváza, Könnyű hamva maradt Annak, ki ott fekszik Csöndes sírdomb alatt. Itt egy király nyugszik, A VII. kér. áll. főgymn. Értesítője. Az sírja egy bölcsnek, Ott gőgös utódja Nagynevű ősöknek, Itt hírnévre büszke, Amott gazdag ember, Ott egy világszépe Nyirkos földben hever. Kegyetlen az Idő, Egyet sem kiméit meg, Eltűntek, elmúltak, Maréknyi por lettek. S kik itt külön-külön Világokban éltek, Ott a másvilágon Együvé kerültek. Sírra tekints, ember, Ha arra visz utad, Megismered magad, Megtudod, hogy mi vagy. * Epicharmus nagy tudóstól Maradt fönn a mondás: Hogy szél, víz, föld, nap, tűz, csillag Az az isten s nem más. Mást mondok én : legjobb isten Az, mi leghasznosabb, Azért engem imádatra 2
