VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1911

III. Menandros vígjátékainak töredékeiből

15

szót. És ime visszhangja is támadt cikkemnek : levél jött New- Yorkból. Az újvilág új csodáitól idegenbe vonzott ember küldte, a vén Európából a nagystílű, újszerű életet élő, szabad Amerika ege alá kivándorolt előfizetője egy magyar hírlapnak. Ott az újvilág sürgő-forgó sokadalmában, a felhőkarcolók utcasoraiban nyüzsgő élet közepette megakadt szeme a 2220 éves görög sorokon, s — ki tudná megmondani, az amerikai viszonyokra-e, vagy talán az itt hagyott hazai állapotokra reáillő — talpraesett mondások annyira megkapták szívét, hogy, mint írja, bírni szeretné az egész Menan- drost. Igen, ha ez lehetséges volna. Ha Menandros vígjátékaiból nem forgácsok, szilánkok maradtak volna csak, s ha azok is nem volnának egyelőre nehézkes tudományos apparátussal megtömött vaskos kötetekbe temetve, ahonnan csak egy-egy tudós kutató támasztja föl néha-néha, mint ahogy azt ami budapesti egyetemünkön Dr. Hegedűs István professzorunknak minden iránt, ami költői, oly nemesen hevülő lelke tette meg már évekkel ezelőtt, amikor én is hallgatója voltam.

Ki tudja, össze birunk-e valaha e töredékekből valami egészet rakni. Valami jóságos véletlenben ug}mn még mindig reménykedhetünk. Csak nem rég, millenniumunk évében, előkerült a IV-ik században készült egyik papyrus-kéziratnak két különvált lapja s rajta Menandros ,Parasztgazda' cimü vígjátékénak egyik részlete. Hátha mégis előkerül egyszer egy egész Menandros-kötet, melyet talán valahol épségben rejteget a föld mélye ! A világirodalom néhány remeke vonulhatna be tán akkor a vígjáték történetének díszes csarnokaiba, ahol zseniális szerzőjüknek helye egyelőre csaknem üresen áll.

Intézetünk ifjúságának alkalma volt az elmúlt iskolai év folyamán két igen érdekes szinielőadást látni. Az ősszel Székely István dr., VIII. kér. áll. főgimn. tanár úr tanítványai előadták latinúl Plautus Foglyait (Captivijét), most tavasszal pedig a Nemzeti Színház mutatta be a vigjátékciklus során Terentiusnak Testvérek (Adel- phi) cimü római darabját. A rendkívül tanulságos előszó, Dr. Sebestyén Károly úrnak, intézetünk tanárának előadása, rámutatott arra, hogy a „Testvérek“ nem egyéb, mint átdolgozása a görög Menandros ugyanily című elveszett darabjának, amelybe a latin költő beleszőtt, belekontaminált egy jelenetet egy másik görög vig. játékirónak, Diphilusnak (Menandros kortársának) „Együtt a halálba“ cimü darabjából. Plautus Captivijéről pedig Friml Aladár dr. tanár úr magyarázta meg az ifjúsági előadás közönségének, hogy