V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
34 el e város ódon falait, melyek annyira emlékeztették szülőföldjére, a kedves fákat, melyekkel iskolájának kertjét körülültette s melyekből később oly megható búcsút vesz, mikor kiirtatásukról értesül,*) a meghitt lakást, melyben szeretett édesanyja lehelte ki lelkét s végül a kis temetőkert sír dombját, mely hőn szeretett leánykájának. Piroskának, drága hamvait takarja? Ámde a sors másképp akarta. Rombauer erős egyénisége egyre impozánsabb módon bontakozott ki s a brassói magyarságot mind közelebbről fenyegette a veszedelem, hogy elveszti őt. Mikor báró Eötvös Lóránt közoktatásügyi miniszter lett, komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy Rombauert állítja a minisztérium középiskolai osztályának élére; de — mint jól tudjuk — báró Eötvös ragaszkodott ahhoz a nézetéhez, hogy, ha a culturtermékeket megsemmisítő háborúhoz pénz, pénz és megint pénz kell, annyival inkább szükség van e hármas factorra culturértékek teremtésénél. Minthogy pedig e nézetével a minisztertanácsban egyedül maradt, hamarosan letette — fájdalom, üres — tárcáját s Rombauer ott maradt kedves Brassójában. Másodízben akkor került szóba a boldoguitnak Brassóból való távozása, mikor Volf György halálával megüresedett a gyakorló- iskola igazgatói állása. Szinte sürgetően kínálták fel neki ezt a képzettségének és munkaerejének annyira megfelelő állást és a boldogult, némi habozás után, tagadó választ adott. Bizalmas barátai előtt gyakran nyilatkozott ez időtájt olyképpen, hogy egy állás volna, melyért igazgatóságát, bár nem szívesen, elcserélné s ez: kerületének főigazgatósága; azonban ezt is csak úgy vállalná, ha a kerület székhelyét nem az ő kedvéért, hanem a célszerűség szempontjából. Szebenből Brassóba helyeznék át. Mint tudva van, Elischer nyugalomba vonulásával ez a kérdés más megoldást nyert. Rombauer azonban később, az 1904-ik év tavaszán még sem térhetett ki magának a közoktatásügyi miniszternek személyes óhaja elől, ki őt a budapesti Y. kerületi reáliskolának *) Sehuselmy.emlékkönyv. Budapest, 1912. Paradox paedagogiai problémák.
