V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
w spreche, sondern damit ich sprechen und Ihnen sagen könne, vor welchem Beschluss Sie stehen und um Ihnen wenigstens die Möglichkeit zu bieten, gegen diese unheilvolle Strömung Protest zu erheben.“ — Mily kár, hogy a derék szászher- mányi választókat nem szállta meg ez alkalommal valami jó szellem s hogy Rombauer jelöltségét nem juttatták diadalra. Lett volna legalább egy ember a magyar képviselöházban, ki intra dominium védhette volna a közoktatás és munkásainak érdekeit s hozzá éppen egy Rombauer, képzettsége súlyával, egyénisége erejével, lelke lobogó tüzével! . . . Német szavakkal zárom le én is a boldogult életének ezt a szász vonatkozású epizódját: „Es war zu schön gewesen, es hat nicht sollen sein!“ Itt az ideje most e jelöltség kapcsán áttérnem Rom- bauernak már Brassóban megkezdett ama tágabbkörü munkásságára, mely kiemelkedve a vidéki város életének légköréből, általánosabb érdekeket szolgál s nevét — különösen a tanárvilág előtt — országszerte ismertté teszi. Egy fontos tanügyi kérdés irodalmi fejtegetésével veszi kezdetét e munkásság az 0. K. T. E. közlönyének 1891-ik évfolyamában, mely egyesület Rombauert már 1886-ban választmányi tagjai sorába iktatta. Két cikkben tárgyalja a tanárképzés reformját, mely az egyesület 25 éves jubiláris közgyűlésén került ismét napirendre Kármán Mólr nagyerdekü felszólalásával. Az első ciMkben a kérdés praktikus oldala foglalkoztatja Rombauert s e szempontból utal egy oly hiányra, melyet sem az előadó, sem a vita folyamán a kérdéshez hozzászólók*nem érintettek. Az időtájt ugyonis egyre aggasztóbb mértékben kezd mutatkozni nemcsak a tanárokban, hanem a főiskolában tanárságra készülő ifjakban való hiány is, minek oka főleg abban a körülményben volt keresendő, hogy a tanárság anyagi helyzete nem csábította többé az ifjúságot erre a pályára. Az életviszonyok megváltoztak, a qualificatio megszerzése is drágább lett, de a tanári javadalmazás a régi maradt. Érinti azután a tanárképzésnek egy oly tényezőjét, melyről a jubiláris gyűlés szintén nem emlékezett meg„ t. i. a középiskolát. Szerinte az okszerű tanárképzésnek már a középiskolán kell 27 l
