V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
22 ára az igazgató zsebéből, tartalmának túlnyomó nagy része az ő és tanárai tolla alól került ki — rövid pályafutása alatt is jelentékeny szolgálatot tett a magyarság ügyének. Több életrevaló eszmét pendített meg, melyek közül csak egyre akarok itt rámutatni, mert kivitele ismét a reáliskolai tanárok és igazgatójuk együttes munkásságának volt köszönhető. 1890 tavaszán az országos magyar képzőművészeti társulat Kolozsvárott kiállítást rendezett. Gondoltunk egy nagyot : hátha a kiállítás Brassóba is le volna hozható s bemutathatnék a hazai képzőművészetet e végvárosban, hol az addig alig volt ismeretes s alkalmat nyújtanánk tanítványainknak is kiváló képzőművészeti alkotások szemlélésére, milyeneket meg sohasem láttak. Minthogy a reáliskola abban az évben új, állandó otthonába már beköltözött s az egyik bér- ház, melyben addig zselléreskedett, még mindig az intézet rendelkezésére állott, a kiállítás ingyen-helyiségének kérdése ezzel meg volt oldva, most már csak a képzőművészeti társulat igazgatóságának beleegyezését kellett megnyerni. Innen felülről nem is idegenkedtek az eszmétől, de a társulat is a brassói nyomdász álláspontjára helyezkedett : előleges mone- ták nélkül nem akart bele menni a dologba. Megindúlt tehát a házalás keserves munkája, melynek alkalmából ilyféle megjegyzéseket lehetett hallani : „Képkiállítás ? Láttam én elég képet, mikor Rómában voltam.“ Vagy : „Szebb kép a piros ász minden pikturánál“ ; de végre is, főleg a szászság eléggé nem dicsérhető érdeklődésénél fogva, összegyűlt a szükséges pár száz forint s április 20-án már ott lobogott a kiállítás épületének homlokzatán a megnyitást hirdető fehér zászló. A kiállítást a reáliskolai tanárok segítségével Telepy Károly rendezte s anyagát körülbelül 200 magyar s néhány külföldi festmény alkotta. Szépszámú közönség volt a látogatója, de képvásárló nem akadt Brassóban, úgy hogy ismét Rombauernek s még pár társának jutott a nemzeti becsület megmentésének feladata. Hálául munkájukért és áldozat- készségükért mindössze egy zaklató levelet kaptak a kiállítás bezárta után Telepytől, melyben egy — néhány garast kitevő kéményseprő-számla provenienciája iránt érdeklődött. —•
