V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
23 Rombauer különben élénk összeköttetést tartott fenn a Brassóban élő szász festőkkel, Mieszszel, Coulin- s Wellman- nal is, kik szívesen halgatták a művészetre vonatkozó találó megjegyzéseit s nagyon megbíztak ítéletében. Wellmann hosszabb ideig vendége volt házának s ott festette többek között Hunfalvy Pál arcképét is, mely jelenleg a tudományos akadémia gyüléstermét díszíti. A hátterében látható szekrény Rombauer könyvtára. — Ennek a barátkozásnak, úgy gondolom, nagy része volt abban, hogy először Wellmann, majd a többi szász festő is, mind gyakrabban kereste fel a budapesti tárlatokat képeivel, beilleszkedve ezzel a magyar cultura keretébe s egy érdekes árnyalattal gazdagítva azt a képet, melyet a magyar festőművészet evolúciója feltűntet. A képzőművészetek mellett a művészet egy másik ágát, a zenét is oly hatalmas culturtényezőnek ismerte Rombauer, hogy bár ő maga nem volt zeneértő, egész lélekkel állott a magyar zene ügyének szolgálatába. És ez nem kevéssé volt fontos éppen Brassóban, melynek zenei műveltsége, úgy a szászoknál, mint a románoknál nagyon magas fokon állott. Ma már a magyarnak sincs oka restelkedni s így megvall- hatjuk, hogy a 80-as évek közepe táján a brassói magyarság e téren nem versenyezhetett a nemzetiségekkel s hogy pl. a magyar dalárda akkoriban jól mögötte maradt akár a hatalmas szász ,,Männergesansverein“-nak, akár a románok magas színvonalon álló vegyes karának. Ez jórészhen a magyar társadalom szegénységén múlt. A dalárda 1886 és 87-ki egyesületi éve deficittel záródott le s mikor Rombauer Brassóba érkezett’, egyetlen alapító tagja nem volt az egyesületnek. Felismerve a dalárda fontos szerepét egyrészt a magyarság összetartásában, másrészt a nemzetiségekkel való nemes versengésben, ö lesz egyike az első alapító tagoknak s 1890-ben már a dalárda elnöke. Mint ilyen, fáradhatatlan gondoskodással vezeti a kicsi, de válogatott dalossereg ügyeit s el- nökösködésének ideje (1890—1904.) kétségtelenül a brassói dalárda történetének egyik legfényesebb korszaka.*) Meg*) L. Emlékkönyv a ,,Brassói Magyar Dalárda“ fennállásának fél- százados évfordulója alkalmára. Brassó 1913. szerkesztette dr. Rombauer Tivadar titkár, (brassói ügyvéd, a boldogéit fia.)
