V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913

Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől

19

zéssel viseltetett a kis emberek iránt, mutatja egy névlajstrom is, melyet halála után találtak írásai között. A lajstrom azok nevét foglalja magában, kikkel Rombauer szükségesnek vélte a családjában előforduló fontosabb változások, mint pl. halálesetek, házasságok stb. közlését s a névsorban ott szerepel a brassói reáliskola derék szolgája is. Mily könnyen meg lehetne az égető szociális kérdéseket oldani, ha alkalmi kor- tes-parolázások helyett a szeretet és gyengéd figyelem ily megható jeleivel fordulna az erősebb mindig a kicsinyek, az alázatosak osztálya felé.

Mielőtt a boldogultnak Brassóban kifejtett társadalmi működését kísérhetném meg vázolni, ottani iskolai tevékenysége rajzának zárókövéül a már több ízben idézett dolgozatot óhajtanám megemlíteni, mely „A Brassói M. K. Áll. Főreáliskola Alapításának és Eddigi Működésének Története“ címen jelent meg a főreáliskola 1893/4-ik évi Értesítőjében. Alkalmat ez iskola-történet megírására Gsáky miniszter egy rendelete adott, mellyel elhatározta, hogy a millenniumi országos kiállítás művelődéstörténeti osztályában helyet foglaljon a hazai középiskolák mindegyikének története is. A 7 db melléklettel ellátott dolgozat tizenkét fejezetben adja elő a brassói reáliskola történetét, mely egész culturképpé domborodik Rombauer tolla alatt. Az érdekes bevezetés után, mely Brassó városának és tanintézeteinek rajzát nyújtja, a tanár- testület, a tanulók, az iskola elhelyezése és felszerelése, a tanári és ifjúsági könyvtárak, az intézet belső munkája és társadalmi szerepe sorban kerülnek eleven, részletes tárgyalás alá. A szellemi és anyagi viszonyok gondos mérlegelése, az erős, de nem igazságtalan kritika, melyben közoktatásunk nagy és kicsiny intézői részesülnek, az az elegiai hangulat, mely különösen a ,,Zárszóban“ egyes csüggesztö jelenségek említésénél a szerző gondokkal telt lelkén végig suhan, kis mesterművé avatják ezt a tárgyánál fogva száraznak s az intézet fiatalságánál fogva soványnak ígérkező munkát, mely — mint időrendben is első — valóságos mintául szolgálhatott az utána következő iskolatörténeteknek.

2*