V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
20 Rombauer brassói tevékenysége azonban nem állapo- dott meg az iskola falai között. Magyar culturértékek termelésére szüksége volt az ottani társadalomnak is és Rombauer társaival együtt becsületesen kivette a maga részét ebből a munkából, melynek végzésében kettős szempont vezette. Először is lebontandónak vélte azt a vastag kinai falat, mely a magyar társadalmat a nemzetiségek intelligenciájától elválasztotta. Ismeretes harcias szellemű közmondásunkat ő így alakította át: ,,Ha rövid a karod, toldd meg egy lépéssel“, s ölelésre tárt karokkal meg is tette ezt a lépést. Élénk érdeklődéssel kisérte mindig a városbeli két nemzetiség, különösen a szászok kulturális mozgalmait, belépett egyesületeikbe, előfizetett lapjaikra s vendégszerető házában igyekezett vezető embereiket a magyar intelligencia kiválóbb elemeivel érintkezésbe hozni. Példáját mások is követték s ilyenformán nemcsak tűrhető, hanem el lehet mondani, jó akarattal telt, szinte barátságos viszony kezdett kifejlődni a magyarság s a nemzetiségek művelt társadalma között, miről fényes tanúságot tett a testvéresülésnek az a feledhetetlen ünnepe, melyet az összes brassói iskolák tanítói rendeztek 1889 junius havában Eötvös Lóránt báró tiszteletére, ki a főreáliskola első abiturenseinek érettségi vizsgálatánál mint kormányképviselő időzött akkor Rrassóban. Hova tűnt ez a lelkes hangulat később, a zöld szász aspirációk idejében? Ou sent les neiges d’antan? Jobb erről talán nem is beszélni. A nemzetiségekhez való közeledés azonban csak egyik oldala volt Rombauer társadalmi politikájának; ennél sokkal fontosabb feladat várt reá és vezérkarára a magyar culturális intézmények fejlesztésében és létrehozásában. Első sorban a tanári kör alapításáról kell megemlékeznem, melyet mindjárt Brassóba érkezése évében toborzott Rombauer a brassói magyar középiskolák tanáraiból s mely a tanárság fizetés- rendezésének mozgalmával bekövetkezett szakadásig — ugyancsak az ő elnökletté alatt — élénk összeköttetésben állva az anyaegyesülettel, komoly munkásságot fejtett ki nemcsak paedagogiai kérdések megvitatásában, hanem a nagyközönségnek szánt nyilvános felolvasások tartásával is. A felolvasó
