V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
18 része az ö adományából került ki s az ásványtárnak alapját szintén ő vetette meg azzal a 255 példányból álló kézi gyűjteménnyel, melyet 1887-ben ajándékozott az intézetnek. (L. a brassói áll. főreáliskola történetét ennek 1893/4-ki Értesítőjében.) Hogy a tanítás mellett a nevelés munkáját is mily fontos feladatának tekintette Rombauer, mutatja az az értekezése, mely intézete második évi Értesítőjét vezeti be a következő címmel: „Mikép támogathatja a család az iskolát nevelői működésében?“ Aprólékos gonddal állapítja meg e dolgozat azt a határvonalat, mely a család és az iskola kötelességei és jogai között e téren vonható. Egyébként nevelői eljárásának alphája és ómegája, hogy a gyermek „res sacra“; ezért az ő nevelésében a szoktatásra esik a fősúly a büntetések lehető mellőzésével. „A mogyoróból“ — mondja „sohasem nevelt. Azzal csak fenyítettek.“ Szerető lelkének egész melegét árasztja az ifjúságra, mely mindig bizalommal fordulhat hozzá segítségért bajaiban, tanácsért kétségeiben, igazságért vitás ügyeiben. Jó szíve e téren néha túlzásokba is vitte s tanáraival emiatt nem egyszer viszályba keveredett; de ki ne bocsátotta volna meg neki az egyoidaluságnak a gyöngék szeretetében gyökeredző efajta kinövéseit ? A gyengék, a szegények istápolásában sohsem fáradt ki nemes lelke s ha a letörölt könnyek fenn a túlvilági elszámolásnál a „követel“ rovatába kerülnek, ennek lapjai az ö számadás-könyvében bizonyára sűrűn lesznek beírva. Itt csak egy adatot kívánok a sok közül feljegyezni: a brassói reáliskolát jóravaló szegény tanulónak sohasem kellett, ha mentességre nem is tarthatott egy vagy más okból számot, tandíj le nem fizetése miatt elhagynia ; az utolsó pillanatban mindig akadt valamely titokzatos forrás, honnan a szükséges pénz előkerült. Kell-e mondanom, hogy e forrás honnét fakadt? Ám Rombauer jótékonysága nem szorítkozott csupán az iskolára; tán ma is él és áldja az elhúnyt emlékét az a becsületes, de szegény brassói magyar iparos, kinek érdekében nem rostéit száznál több körlevelet írni ismerőseihez, így állítva talpra a derék embert. Hogy általában mily humánus, igazi demokrata ér
