V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
12 nyozott 1000 forint húzódott meg nagy szerényen oldalzsebében. A ma is virágzó, jeles brassói iskola fényesen tanúskodik arról, hogyan sikerült megalkotójának az elébe tűzött feladatot megoldania. Tisztában volt Rombauer azzal, hogy a régi kultúrájú szász- és a feltörekvő román intézetekkel szemben a magyar iskola csak úgy verhet gyökeret, csak úgy teljesíthet missiót, ha minden irányban a lehető legtökéletesebbet igyekszik nyújtani, ha a magyar szellem teljes imponáló erejével fog benne testet ölteni. Nagy lelkesedéssel látott tehát áldásos munkájához. Mindenek előtt helyiségről kellett az új intézet számára gondoskodnia. Hogy sikerült neki azt eleinte bérházakban elhelyezni, majd a régi ötvös-bástya helyén a várostól sok herce-hurca után jó pénzen telket szerezve számára, annak végleges épületét 1889-ben tető alá hoznia, minderről részletesen ad ö maga számot a brassói főreáliskola 1889/90-ki Értesítőjében 3—11. 1. Érdekes világot vet az akkori brassói viszonyokra az a jó humorú alábbi levél, melyet a főreáliskola bérházakban való elhelyezése idejében volt kénytelen az igazgató a város tanácsához intézni. „Brassó szab. kir. város Tekintetes Tanácsának Helyben ! A magy. kir. áll. főreáliskola két bérháza közé ma először elhelyezett malacvásár arra kényszerített, hogy a tanítást beszüntessem s a tanulókat haza bocsássam, az ott uralkodó zaj miatt a tanítás merő lehetetlenség lévén. Meg vagyok győződve, hogy midőn Brassó szab. kir. városának Tekintetes Tanácsa vásári szabályzatát olyképen módosította, hogy annak legzajosabb, legegészségtelenebb, legtisztátalanabb részét a Csergepiacra helyezte, melyen évszázadok óta — a tér neve után ítélve — a mai napig kizárólag a cserge- vásár folyt s elhelyezte ezt éppen az állami föreáliskola. két bériháza közé, ebben nem vezette szándékosság a tanintézettel szemben s ez alapon nem is kételkedem, hogy a tényállásra
